Búcsú Polyák Józseftől
Aki mindezen szerteágazó tevékenysége mellett is teljes szívvel a családjának élt. Az 1670-es években Lengyelországból Kecskemétre települt ősei nyomán ő is itt találta meg a boldogulását. Szülei szorgalmas földművesek voltak, a máriavárosi házban három gyermeket, köztük a legkisebb fiút, Öcsit nevelték a családban – szeretetben, békességben, megértésben. Ezt a szemléletet, valamint a tisztes munka fontosságát, megbecsülését kiskorától megtanulta, ennek szellemében élt, és ezt adta tovább, mint a legfontosabb értéket, örökséget a saját gyermekeinek, unokáinak.
1967-ben kötött házasságot Bajtay Magdolnával, akivel több mint fél évszázadon át éltek együtt teljes harmóniában. Esetükben megvalósult a csoda: meglátni és megszeretni. Az első találkozástól kezdve elválaszthatatlanok voltak – jóban, rosszban, egészségben, betegségben –, és azok is maradtak Magdika két évvel ezelőtti végső távozásáig.
Polyák Józsefet a gyakorlati, műszaki dolgok érdekelték, volt középvezető, gépészeti vezető, de korán kipróbálta magát a magánvállalkozás területén, amikor az még nehezebb és kockázatosabb is volt. Megalapította 1979-ben az első fékcsőgyártó üzemet, amelyet később bővített, majd szélesítette a profilt is. Üzemanyag-kereskedést nyitott, szállítási, logisztikai feladatokat vállalt, és jó nevet szerzett az állattenyésztésben is. Felesége, két lánya, Anita és Mónika, majd idővel már az unokák is a családi vállalkozásban dolgoztak, és több mint 40 embernek adott munkát és megélhetést.
A család anyagi biztonságának, boldogulásának megteremtése elsősorban az ő feladata volt, míg Magdika vállalta a család összetartását, mindenki bizalommal fordulhatott hozzá örömeivel, gondjaival, mindig volt ideje a gyerekeire, unokáira, de ugyanúgy segítette a nagycsalád minden tagját. Öcsi is mindig nagyon odafigyelt a szüleire, testvéreire, kiterjedt rokonságára. Mindenki számíthatott a segítségére, támogatására.
Mindezek mellett jutott ideje Polyák Józsefnek, hogy társadalmi, közéleti feladatokat is elvállaljon, s ha már vállalta, akkor becsülettel, tisztességgel végezze azokat. Fiatal kora óta sportolt, majd később szakosztályvezetője, elnöke volt a KSC labdarúgó szakosztályának. Alapítója, és egyik fő támogatója volt az Iskolatáska Alapítványnak, valamint az erdélyi magyarságot a testvérvárosban segítő Marosvásárhely-Kecskemét Alapítványnak. Elkötelezett híve volt a magyar-lengyel barátságnak, a magas szintű országos és a wadovicei testvérvárosi kapcsolatoknak, önzetlen segítője a kecskeméti Wojtyla-háznak. Támogatta az első világháborúban elesett kecskeméti hősök emlékének ápolását a nyugati határ melletti Ágfalván. Szívügye volt a közbiztonság, és a közrend védelme, sokáig elnöke volt a Közbiztonsági Alapítványnak. Hazaszeretetét, magas szintű szakmai munkáját elismerve lett a Magyar Nemzetőrség egyik vezetője, altábornagyi rendfokozatban.
A nehézségek, és az életkorral sokszor együtt járó betegségek őt és feleségét sem kerülték el. De összekapaszkodtak, erős volt az összetartozásuk, a hitük, ott volt a családjuk, és együtt túljutottak a megpróbáltatásokon. Egészen 2023. júliusáig, amikor elvesztette legnagyobb támaszát, feleségét, Magdikát. Ekkor, bár erősnek kellett maradnia, de nehéz helyzetbe került. A családja ezután is végig mellette volt, gyermekeire, családtagjaira, barátaira mindig számíthatott. A családtagok, elsősorban a lányai, négy unokája, két dédunokája megszépítették a napjait, féltőn vigyáztak rá, mindenben segítették. De Magdika hiányát soha nem tudta feldolgozni. Erős volt, ameddig tudott, és esendő is, mint mindenki hasonló életkorban, helyzetben. Végül augusztusban kórházba került, és már nem volt remény a felépülésére. Pár nap múlva követte Magdikát, akivel onnan föntről nézik, immár újra egymás oldalán, hogy miként boldogulnak a szeretteik, miként élik az életüket nélkülük, de a tőlük kapott útmutatást, példát követve.
Polyák József búcsúztatása 2025. szeptember 12-én 10.45 órakor lesz a Kecskeméti Köztemetőben.
