A bencés szellemiség öröksége és a diplomata tapasztalata – Dr. Drexler András volt a Wojtyla Barátság Központ vendége
Képgaléria
A vendéget a Polgármesteri Hivatal épületében Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója, valamint Farkas Pál, a népkonyha programszervező munkatársa köszöntötte. A találkozón Gál József alpolgármester, Jánosi István tanácsnok, önkormányzati képviselő és Ladics Mónika irodavezető is jelen volt. Drexler András megtekintette a Látogatóközpont „Kecskemét, hírös város” – várostörténet a középkortól napjainkig című kiállítását, majd a Katona József téren álló lengyel–magyar barátság fájához és a hozzá tartozó emlékkőhöz is ellátogatott.
Ezt követően a diplomata felkereste a Wojtyla Barátság Központot, ahol megtekintette Szent II. János Pál pápa, az intézmény névadója, polgári nevén Karol Wojtyla mellszobrát. Az ünnepi pillanatokat követően Dr. Drexler András előadást tartott a szociális-közművelődési intézmény étkezdéjében. Az eseményen a karitatív létesítmény vezetői, munkatársai, önkéntesei, gondozottjai, valamint Kecskemét neves értelmiségi polgárai is részt vettek.
Az előadás témája a bencés szerzetesi nevelés gyümölcsei és öröksége volt, mely Drexler András személyes életútján is mély nyomot hagyott. Mint elmondta, középiskolás éveit a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium falai között töltötte, s az ott szerzett tapasztalatok egész életét meghatározták.
A diplomata felidézte, hogy a bencések már a középkorban kulcsszerepet játszottak az európai kultúra megőrzésében: „Annak idején a bencések másolták le az ókori irodalmat, így terjedhettek el az ókor irodalmi alkotásai” – hangsúlyozta. A bencés oktatás alapját Szent Benedek regulája, az „Ora et labora” – „Imádkozz és dolgozz” – elv adja. A tanulás, a munka és az imádság pontos rendje nemcsak fegyelmet, hanem tudatos időbeosztást is tanít a diákoknak.
Drexler András részletesen ismertette a bencés diákélet mindennapjait: a hajnali tanulószobától kezdve a közös étkezéseken és a délutáni szabadidőn át az esti lámpaoltásig. Mint mondta, a kollégiumi élet „sava-borsa” az együttlétben rejlik, hiszen a közösségformáló erő ellensúlyozza az önzést és a rivalizálást. A szerzetes tanárok mindenkit képességeinek megfelelően oktattak, nagy hangsúlyt fektetve a személyes odafigyelésre és a belső érésre.
A tisztelet, a kitartás, az állhatatosság és a vallási tolerancia a bencés nevelés sarokkövei – mutatott rá az előadó. A szerzetesek felfogása szerint „minden vendéget úgy kell fogadni, mintha maga Krisztus lenne”, a tekintély pedig nem a félelemre, hanem a kölcsönös tiszteletre épül.
Az iskolai élet színesebb oldalairól is mesélt a diplomata: a diákok évente egy alkalommal „fordított napot” tarthattak, amikor ők vették át az irányítást a tanintézet felett, a nyári csónaktúrákon pedig maradandó barátságok szövődtek.
Az előadás végén Drexler András kitért diplomáciai pályafutásának kihívásaira is. Külszolgálatai során – legyen szó Kubáról vagy Chiléről – mindig új kultúrák, társadalmak és értékrendek megismerésével kellett szembenéznie. Mint mondta, a diplomácia „szép hivatás, de komoly áldozatokat is kíván”; egyszerre hoz lelki-szellemi gazdagodást és igényel emberi helytállást.
A rendezvény zárásaként Oskolás János, a Wojtyla Barátság Központ „házi költője” megható hangulatban szavalta el Alkotó szeretet című versét, mintegy végszavaként annak a délelőttnek, mely a hit, a tudás és emberség hármas értékének jegyében telt.
Drexler András végül az ebédosztásban is tevékeny szerepet vállalt.
