Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Malojan Ignác örmény vértanú érsek
„Sohasem voltunk hűtlenek az államhoz…,
de ha azt kéritek tőlünk, hogy legyünk hűtlenek a vallásunkhoz,
azt soha, soha, de soha.”
1869. április 15-én született. Libanonban, a bzommari kolostorban végezte előkészítő tanulmányait, pappá szentelésére 1896-ban Úrnapján került sor. Papi szolgálatának első szakaszát Egyiptomban végezte, ezt követően Mardin érsekévé nevezték ki, 1911. október 22-én szentelték fel. Gondoskodott papjai lelki és lelkipásztori képzéséről, időt szentelt a hívek meglátogatására, újraindította az iskolákat és helyreállíttatta a templomokat.
1915. június 3-án az érseket több száz férfival együtt börtönbe hurcolták és megkínozták. A hamis vád az volt, hogy fegyvereket rejtegettek. Határozottan visszautasította, amikor nyíltan kérték tőle, hogy térjen át az iszlámra, és akkor szabadon engedik. Amikor kivégzésének helyére vitték, még egyszer utoljára elbúcsúzhatott híveitől: arra buzdította őket, hogy legyenek készek életüket adni Krisztusért, megszentelte azt a kevés kenyeret, amit szerezni tudott, és kiosztotta mindannyiuknak útravalóul.
Amikor utolsó felszólításként ismét áttérésre buzdították, ezeket a szavakat mondta: „Szívem legédesebb vágyának tartom, hogy a hitemért ontsam véremet, mert biztosan tudom, hogy ha annak szeretete miatt kínoznak meg, aki értem halt meg, akkor azok közé tartozom majd, akiknek örömben és boldogságban lesz részük, és megláthatom odafent az én Uramat és Istenemet.”
Vértanúsága Jézus Szentséges Szívének ünnepén történt. Szent II. János Pál pápa 2001. október 7-én avatta boldoggá a következő szavak kíséretében: „Malojan Ignác érsek, aki 46 évesen halt vértanúhalált, emlékeztet bennünket minden olyan keresztény ember lelki küzdelmére, akinek hite a gonosz támadásainak van kitéve. Az Eucharisztiából merített nap mint nap erőt, hogy nagylelkűen és szenvedélyesen lássa el papi hivatását, az igehirdetésnek, a szentségek kiszolgálásának és a legszegényebbek szolgálatának szentelve életét.
Életében teljes mértékben megélte Szent Pál szavait: »Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.« (2 Tim 1,7). Az üldöztetés veszélyeivel szemben Boldog Ignác nem fogadott el semmiféle kompromisszumot, és azoknak, akik nyomást gyakoroltak rá, kijelentette: »Isten nem szeretné, hogy megtagadjam Jézust, a Megváltómat. A hitemért véremet ontani a lenagyobb vágyam!« Példája világítson ma mindazok előtt, akik az evangélium tanúi akarnak lenni, Isten dicsőségére és testvéreik üdvösségére!”
