Ostorcsapásokkal és házszenteléssel ünnepelték a Vízkeresztet a Wojtylában
A Wojtyla Barátság Központ előtti téren Farkas Pál, a népkonyha programszervező munkatársa köszöntötte a megjelenteket, megnyitva az eseményt. Röviddel utána Cseh Tamás, a Kecskeméti Járási Hivatal hivatalvezetője szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében méltatta a Wojtyla Barátság Központ immár két évtizedet meghaladó szolgálatát, hangsúlyozva: a szociális-közművelődési intézmény nem pusztán segítséget nyújt, valódi közösséget is teremt, ahol az odatartozás élménye emberi méltóságot ad a mindennapoknak.
A köszöntők után egy ősi népi hagyomány kapott főszerepet. Csernus Lajos, a Hírös Rovókör alapítója – Kocsis János, Kovács Sándor és Csupor János társaságában – a tülkölés és az ostorcsattogtatás lényegi jelentését idézte fel. Szavai szerint a fény újjászületése utáni egyre zordabb téli időszak hajdanán cselekvésre ösztönözte az embereket: mozgásra, éberségre. A szürkemarha tülke és a karikás ostor nem puszta eszközök voltak, hanem serkentő jelek, melyek arra ösztönöztek, hogy hideg időben se gémberedjen meg a test és lélek. E gondolatok jegyében zendült fel a tülök hangja, majd pattant az ostor – a népi nyelv találó szavával: megkezdődött a csergetés.
A szabadtéri eseményt követően a jelenlévők a karitatív létesítmény étkezdéjébe vonultak, ahol dr. Finta József atya, érseki helynök, a kecskeméti Nagytemplom plébánosa házszentelést végzett. A szertartás során papi áldásban részesítette az intézmény sorsközösségét és helyiségeit, emlékeztetve arra, hogy a mindennapi munka és a szolgálat is az isteni jelenlét terében zajlik. Szavai – „Ne féljetek! Krisztussal élni egy csodálatos kaland. Ő adhat egyedül teljes értelmet az életnek” – megerősítést és bátorítást adtak a résztvevőknek.
A Wojtyla Barátság Központ fennállásának immár huszonegyedik esztendejében is hű maradt ahhoz a hagyományhoz, mely szerint Vízkereszt napján az Egyház szolgája szenteltvízzel járja végig az épületet. Az ajtók szemöldökfájára felkerült az évszám és a jelképes betűsor: 20 + G (vagy C) + M + B + 26. A népi értelmezés szerint a Háromkirályok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – neveinek kezdőbetűi ezek, míg az egyházi magyarázat a latin áldásformulát idézi: Christus Mansionem Benedicat – Krisztus áldja meg e házat.
Amint Finta József atya végigjárta az intézmény minden helyiségét, a résztvevők átélhették: Isten gondoskodó figyelme nem ismer határokat. Az áldás az épület minden szegletét elérte, jelezve, hogy a legelemibb szükségletek, az emberi mindennapok apró részletei sem közömbösek az Úr számára. A Wojtyla közösség családi hajléka így nem csupán fizikai térként, hanem lelki otthonként is megerősítést nyert.
A lelkiatya a Vízkereszt történeti és teológiai üzenetére is kitért, hangsúlyozva: Jézus nem egyetlen nemzet, hanem az egész emberiség Megváltója.
Az ünnepen Farkas P. József, a karitatív létesítmény alapító-igazgatója is felszólalt. Kérésében buzdította a jelenlévőket, hogy imádsággal segítsék: amikor eljön az idő, méltó utód vehesse át a szolgálatot, és a Wojtyla Barátság Központ küldetése – a szegények gyámolítása – a jövőben is folytatódhasson.
A meghitt alkalmat ebédosztás tette teljessé, mely a Nagytemplom hívőközössége és József atya adományaként vált kézzelfogható valósággá a szegényeknek.


