Színekbe álmodott emberség: festményektől a Wojtyla népkonyháig
Képgaléria
Az alapok: Szappanos István öröksége és Zebegény varázsa
Minden jelentős életmű gyökerei a korai találkozásokig nyúlnak vissza. Bruncsák András számára ezt a meghatározó origót Szappanos István festőművész szakköre jelentette. Itt születtek meg az első stúdiumok, s itt rögzült az az alkotói attitűd, mely a mai napig meghatározza munkásságát. A mester kedves természete és humánus kisugárzása olyan pedagógiai iránytűt adott a kezébe, mely hosszú évek múltán is csalhatatlanul mutatja az utat.
A jeles alkotó vallomása szerint a formális felsőfokú tanulmányoknál „százszorta többet” adtak számára a Dunakanyar fényei. 1983 és 1994 között a szebegényi Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola murális osztálya vált szellemi otthonává. A freskófestészet monumentális fegyelme és a demonstrátori feladatok nem csupán technikai tudását mélyítették el, előrevetítették későbbi, nagyívű művészetpedagógiai pályafutását is.
A természet ölelése: Akvarelltől a tojástemperáig
Bruncsák András munkamódszere a közvetlen tapasztaláson, a látvány erején és a plein-air hagyományokon alapul. Alkotói folyamata gyakran a könnyed, mégis mély tartalmú akvarellekkel és gouache-technikával veszi kezdetét, hogy aztán a legkiválóbb vázlatok a tojástempera nemes és időtálló közegében nyerjék el végleges formájukat táblaképeken.
A zebegényi nyarakat idővel a gemenci táj suttogása váltotta fel. 1996 óta a Veránka-szigeti alkotótábor állandó résztvevője, ahol a természet érintetlen szépsége és a baráti-szakmai közösség ad számára folyamatos szellemi feltöltődést. Ez a belső egyensúly teszi lehetővé, hogy a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola rajz-festő osztályának tanáraként 1993 óta saját elképzeléseit megalkuvásmentesen adhassa át tanítványainak.
"A szabadiskolázásba távoztam... jobb döntés volt, mint egy főiskolai előléptetés" – vallja a művész, aki az oktatási rendszer merevségével szemben a szellemi szabadságot választotta.
Ecset után kanál: Jótékonyság a Wojtyla Házban
Bruncsák András számára a művészet nem elefántcsonttorony, mindinkább híd az emberek felé. Ez a meggyőződés vezette kedden a kecskeméti Wojtyla Barátság Központba, ahol ismét tanúbizonyságát adta a szegények iránti elkötelezettségének. A művész ezúttal nem színekkel, hanem egy-egy tányér meleg étellel rajzolt mosolyt a rászorultak arcára.
A népkonyha gondozottjai az ő nagylelkű felajánlása révén egy rendkívül ízletes és laktató menüt fogyaszthattak el, mégpedig házias, gazdag rakott húsos tésztát. A remek menüt friss, ropogós kenyér és vajas kifli, valamint – a Fornetti Kft. jóvoltából – édes sütemény koronázta meg.
E karitatív gesztus több volt, mint puszta ételosztás; egyfajta „kiskapu” a mélyszegénységből a visszailleszkedés felé, ahol az emberi méltóság és a figyelem a legfőbb hatóerő. Bruncsák András élete és munkássága így válik kerek egésszé; a vásznon megörökített fények a tányérok mellett, a tekintetekben csillannak vissza.
