Téglába ágyazott szövetség: a Wojtyla Házba látogatott a tiszaszentimrei „téglagyűjtő” polgármester-lelkész
A múlt mementói és a jelen jótéteményei
Az együttműködés apropóját kölcsönös figyelmesség teremtette meg. Farkas P. József, az Egressy utcai szociális-közművelődési intézmény alapító-igazgatója nemrégiben dísztéglát adományozott Fodor Gusztáv országosan ismert gyűjteményébe, a tiszaszentimrei Egyházi Pecsétes Téglák Múzeumába. A gesztus viszonzásaként a polgármester-lelkész konzervételekkel, különféle desszertekkel és higiéniai védőeszközökkel érkezett Kecskemétre. Az ajándékok a következő napokban jutnak el a rászorultakhoz.
Két település, két misszió
A vizitáció elején Fodor Gusztáv átfogó képet rajzolt Tiszaszentimre mindennapi és egyházi életéről, majd a vendéglátók részéről Farkas P. József, Kolláth Andrea igazgatóhelyettes és Farkas Pál programszervező vázolta fel a Wojtyla Barátság Központ immár húszéves történetét. A rövid, mégis tartalmas bemutatkozások kölcsönösen táplálták azt a közös elhatározást, hogy e kapcsolatfelvétel a jövőben szárba szökkenve gyümölcsöző együttműködéssé nemesedjen.
Bemutatkozásában Fodor Gusztáv személyes életútját is megosztotta a jelenlévőkkel. Elmondta: Kárpátaljáról származik, 2010 óta él Tiszaszentimrén, ahol református lelkészként szolgál, s idővel a település polgármesterévé is megválasztották. Egyik alapítója volt a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, mely mára az ország egyik legjelentősebb segélyszervezetévé nőtte ki magát. Nevéhez fűződik továbbá a tiszaszentimrei egyházi téglamúzeum, valamint a tiszaderzsi bibliamúzeum létrehozása is.
A Szentatya lábnyoma
Érdekességként említette: a tiszaszentimrei gyűjteményben olyan tégla is található, mely Szent II. János Pál pápa lábnyomát őrzi – szimbolikus tárgyi emlékét annak a lelki örökségnek, mely a Wojtyla Barátság Központ szellemiségét is meghatározza.
A történelem árnyékos oldalán
A beszélgetés során ugyancsak szó esett a Wojtyla Barátság Központ épületének történetéről. Fodor Gusztáv megtudta, hogy az ingatlan a huszadik század első felében egy izraelita család tulajdonában állt, akiket 1944-ben a holokauszt pusztított el Auschwitzban. A megrendítő történetre reflektálva a vendég felidézte: Tiszaszentimrén, a mai Református Szociális Szolgáltató Központ – a helyiek által Samu kastélyként emlegetett épület – szintén zsidó család birtoka volt. Itt élt Schwarz Sámuel, aki még a vészkorszak előtt hunyt el; özvegye pedig az auschwitzi haláltáborban vetett véget életének, miután nem tudta már elviselni az ott megélt szörnyűségeket. A párhuzamos sorsok felidézése csendes főhajtássá nemesítette a találkozást.
A jövő üzenete
A baráti egyeztetés végén Fodor Gusztáv ígéretet tett: a mostani adományozás részükről csupán a kezdet, a jövőben újabb felajánlásokkal kívánják segíteni a Wojtyla Ház szegényeit.
Ételadomány Kecelről: szív küldi szívnek szívesen
A kötetlen hangulatú együttléten részt vett és felszólalt Pintérné Farkas Csilla is, aki Pintér Csaba keceli vállalkozó hitvestársaként érkezett, hogy kiossza a Pintér család ebédadományát: százhúsz adag palócgulyást, valamint ugyanennyi meggyes és kakaós kalácsot.
Hálás búcsúszó
A nap zárásaként Fodor Gusztáv a Wojtyla Barátság Központ emlékkönyvében megörökített soraival mondott köszönetet a kecskemétiek vendégszeretetéért – egy olyan találkozás okán, melyben a múlt tisztelete, a jelen alázata és a jövő reménye egyszerre kapott hangot.
