Gyászol a vendéglátás világa: elment Barta László, az Algyői Halászcsárda meghatározó alakja
Képgaléria
Barta László azért számított igazán ismert névnek a térségben, mert az Algyői Halászcsárdát 1989 májusától vezette, vagyis több mint három és fél évtizeden át dolgozott azon, hogy a helyből legendás vendéglátóegység legyen. A csárda az ő vezetése alatt nőtt igazán nagy hírűvé, ő maga pedig a szegedi és algyői vendéglátás egyik meghatározó alakjává vált. Mindig vendéglátós emberként gondolt magára, és úgy fogalmazott: ez volt az élete.
Az Algyői Halászcsárda nemcsak a környékbeliek körében volt fogalom. Az évek során államfők, miniszterek, miniszterelnökök, Kossuth-díjasok és Nobel-díjasok is megfordultak náluk. Ez sokat elmond arról, milyen rangot vívott ki magának az étterem, és arról is, hogy Barta László neve miért forrt össze ennyire erősen az algyői csárdával.
A vendéglő az ő vezetése alatt nőtt igazán nagy hírűvé, ő maga pedig a szegedi és algyői vendéglátás egyik meghatározó alakjává vált.
Nem véletlen, hogy ekkora súlya van e veszteségnek. Szeged és a Tisza vidéke régóta erősen kötődik a halászléhez, a magyar néprajzi irodalom szerint pedig ez az étel a hosszú lére eresztett halpaprikással azonos hagyományból nőtt ki.
Egy ilyen közegben különösen nagy dolog évtizedeken át úgy vezetni egy halászcsárdát, hogy az valódi találkozóhellyé és fogalommá váljon.
A család, valamint az Algyői Halászcsárda dolgozói a közleményben hálásan köszönték meg mindazt a bizalmat, szeretetet és támogatást, amit az évek során kaptak vendégeiktől. A sorokból mély fájdalom, ugyanakkor őszinte hála is érződik, egy olyan ember távozása okán, akinek élete szorosan összefonódott az étterem mindennapjaival.
E sorokkal búcsúznak a Wojtyla Barátság Központ vezetői, önkéntesei és gondozottjai Barta Lászlótól. Becses személye örökké a szívünkben él.
„Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések könyve 21:3-4)
