Madárberkenye őrzi Károlyi Bernát emlékét Kecskemét főterén
Képgaléria
Szakrális csendben fogant mementó
A szerda délelőtti napsütésben Szabó Sándor tárogatóművész hangszerének bús-reménykeltő hangjai hívogatták az emlékezőket Kecskemét főterére.
Az eseményt Farkas Pál, a Wojtyla Barátság Központ programszervezője nyitotta meg, hangsúlyozva a közösségi emlékezet fontosságát.
Zirig Kristóf káplán atya, a Kecskeméti Római Katolikus Főplébánia részéről mondott ünnepi beszédében a fa metaforáján keresztül világított rá az esemény transzcendens jelentőségére.
„A fa a tartósság szimbóluma. Talán még akkor is itt áll majd, amikor mi már az égi hazába költöztünk. Hordozza évtizedek emlékét, és hirdeti: fontosnak tartottuk, hogy egy élő fával emlékezzünk az elhunyt atyára, akinek boldoggá avatása már folyamatban van” – fogalmazott a káplán, kiemelve, hogy Bernát atya példája a mi szívünket is megerősítheti a mindennapi helytállásban.
Ezt követően Zirig Kristóf atya papi áldásban részesítette a fácskát.
A természet és a közösség összefonódása
Az emlékhely fizikai valójában a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. szakértő támogatásával valósult meg. Sulyok Ferenc vezérigazgató és Madácsi Sándor erdészeti igazgató egy sudár madárberkenye csemetét ültetett el a Barátok templomának bejárata mellett. E nemes növény választása sem véletlen: a madárberkenye szívóssága rímel a szerzetes életútjára.
Sulyok Ferenc köszöntőjében rávilágított a Wojtyla Központ és az erdészet több évtizedes, értékteremtő kapcsolatára. Mint mondta, a térség meghatározó erdészeti társaságaként kötelességüknek érzik minden olyan kezdeményezés támogatását, amely a teremtett világ védelmét és az emberi értékek megőrzését szolgálja.
Az ünnepség záróakkordjaként Pintérné Farkas Csilla, a keceli Pintér család és a Wojtyla Központ főtámogatója helyezett el koszorút az új emlékhelynél.
Károlyi Bernát: A Távol-Kelet apostola és Kecskemét oltalmazója
A program második felében a Wojtyla Barátság Központ nagyterme telt meg érdeklődőkkel, ahol dr. Tóth Szilárd történész-levéltáros rajzolt megrendítően pontos portrét Károlyi Bernát életéről.
Bernát atya Krausz Ádám néven látta meg a napvilágot 1892-ben. Élete a rendíthetetlen missziós tudat példája. 1929-ben indult el Kínába, Hunan tartományba, ahol a magyar ferences misszió egyik tartóoszlopa lett. Nem csupán az evangéliumot hirdette: Paokingban és környékén árvaházat, iskolát és kórházat alapított. A helyiek „ezer fortélyú” emberként emlegették, hiszen hihetetlen leleményességgel teremtette elő a forrásokat a legszegényebbek segítésére.
Hazatérése után, a második világháború vérzivataros éveiben Kecskeméten, a ferences rendház főnökeként vált a remény hírnökévé. Krisztusi bátorsággal mentette az üldözötteket, zsidó honfitársainknak nyújtott menedéket és hamis papírokat, kockára téve saját biztonságát. Tragikus sorsa a kommunista diktatúra idején teljesedett be: 1949-ben az ÁVH koholt vádak alapján letartóztatta. A börtönben elszenvedett kínzások és a méltatlan körülmények emésztették fel erejét; 1954-ben hunyt el a rabkórházban, vértanúként áldozva fel életét hitéért és hazájáért.
Elismerés a környezetfejlesztésért
Az esemény méltó lezárásaként Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója vehette át a Wojtyla-fa emlékdíjat egy festmény kíséretében Jánosi István tanácsnoktól, önkormányzati képviselőtől és Farkas P. Józseftől, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatójától. A kitüntetés azon több évtizedes munkásság elismerése, amely a természet iránti alázattal és a környezet szépítésével járult hozzá Kecskemét és térsége, valamint az Egressy utcai népkonyha természeti gazdagodásához.
Károlyi Bernát emléke mostantól nem csupán a történelemkönyvek lapjain, hanem a főtér egyik oldalsó szegletében zöldellő madárberkenye levelei között is tovább él, emlékeztetve az arra járókat: a szeretet gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint a gyűlölet viharai.
