Károlyi Bernát: A Távol-Kelet apostola és Kecskemét oltalmazója
Képgaléria
Bernát atya Krausz Ádám néven látta meg a napvilágot 1892-ben. Élete a rendíthetetlen missziós tudat példája. 1929-ben indult el Kínába, Hunan tartományba, ahol a magyar ferences misszió egyik tartóoszlopa lett. Nem csupán az evangéliumot hirdette: Paokingban és környékén árvaházat, iskolát és kórházat alapított. A helyiek „ezer fortélyú” emberként emlegették, hiszen hihetetlen leleményességgel teremtette elő a forrásokat a legszegényebbek segítésére.
Hazatérése után, a második világháború vérzivataros éveiben Kecskeméten, a ferences rendház főnökeként vált a remény hírnökévé. Krisztusi bátorsággal mentette az üldözötteket, zsidó honfitársainknak nyújtott menedéket és hamis papírokat, kockára téve saját biztonságát. Tragikus sorsa a kommunista diktatúra idején teljesedett be: 1949-ben az ÁVH koholt vádak alapján letartóztatta. A börtönben elszenvedett kínzások és a méltatlan körülmények emésztették fel erejét; 1954-ben hunyt el a rabkórházban, vértanúként áldozva fel életét hitéért és hazájáért.
Az esemény méltó lezárásaként Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója vehette át a Wojtyla-fa emlékdíjat egy festmény kíséretében Jánosi István tanácsnoktól, önkormányzati képviselőtől és Farkas P. Józseftől, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatójától. A kitüntetés azon több évtizedes munkásság elismerése, amely a természet iránti alázattal és a környezet szépítésével járult hozzá Kecskemét és térsége, valamint az Egressy utcai népkonyha természeti gazdagodásához.
