Kulturális felfedezőút a Néprajzi Múzeumban: Túlélő tárgyak nyomába eredt a Wojtyla Ház delegációja
Képgaléria
Különleges kulturális misszió keretében látogatott el a Városliget monumentális épületébe a hírös város szellemi és szociális bázisaként ismert Karol Wojtyla Barátság Központ reprezentatív delegációja. A kecskeméti csoportot Farkas P. József alapító-igazgató, Farkasné Pásztor Jolán társalapító, valamint a népkonyha egyik elkötelezett támogatója, Koi Béla vállalkozó alkotta. A rangos vendégeket a múzeum négy magasan képzett szakembere, Bazsó Borka Eszter, Martincsák Kata, Nagy Dóra és Tihanyi Anna fogadta. Ők kalauzolták végig a látogatókat a néprajzi kutatások lenyűgöző univerzumán.
A diskurzusnak és a szellemi elmélyülésnek a Néprajzi Múzeum nemrégiben megnyílt, több mint háromezer négyzetméteres gyűjteményi állandó kiállítása biztosított páratlan kulisszát. E monumentális tárlat, mely az intézmény másfél évszázados gyarapodásának esszenciáját sűríti magába, nyolc markáns tematikus egységen keresztül, mintegy háromezerhatszáz műtárgy segítségével mutatja be a Kárpát-medence és a távoli kontinensek kulturális emlékeit. A kiállítótér szakít a hagyományos, lineáris történetmeséléssel; ehelyett egyfajta reflexív kaleidoszkópként működik, mely arra ösztönzi a befogadót, hogy folyamatosan újragondolja a tárgyak mögött meghúzódó emberi sorsokat és közösségi tudást.
A kecskeméti küldöttség számára rendezett tematikus vezetés a „Túlélő tárgyak – megőrzés, felejtés, újraértelmezés” címet viselte, közvetlenül kapcsolódva a gyűjteményi terek intellektuális magvához. A program alapvető dilemmája arra a folyamatra fókuszált, amely során egy hajdan funkcióját vesztett, padlásra száműzött vagy egyenesen értéktelennek titulált használati eszköz múzeumi műtárggyá nemesedik. Az előadók rávilágítottak arra a különös metamorfózisra, mely a hétköznapi használatból kikerült, leselejtezett entitásokat a kulturális emlékezet kitüntetett hordozóivá emeli, megóvva őket a végső megsemmisüléstől.
Az izgalmas szellemi ösvényen haladva a résztvevők mélyrehatóan vizsgálták a hulladék és a műalkotás közötti képlékeny határvonalat, mely rávilágít az értékítéletek szubjektív természetére. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tárgyakhoz társított érték radikálisan megváltozik attól függően, hogy az eredeti tulajdonos, a néprajzi gyűjtő, a kurátor vagy a kiállítást szemlélő látogató szemszögéből tekintünk rájuk. E többszólamú megközelítés felszabadítja a tárgyakat a leegyszerűsítő sztereotípiák alól, lehetőséget teremtve arra, hogy a materiális világ töredékei a múlt és a jelen közötti párbeszéd aktív ágenseivé váljanak.
A tárlatvezetés koncepcionális hátterét a múzeum környezettudatosságáért és zöld átállásáért felelős belső szervezeti egysége, az EthnoEco csoport biztosította. A szakértők az elemzett muzeális példákon keresztül olyan égető, kortárs ökológiai kérdéseket integráltak a diskurzusba, mint a lassú divat (slow fashion) térnyerése, a kreatív újrahasznosítás (recycling), a műanyagszennyezés globális kihívásai, valamint a tömegtermelés társadalmi-környezeti kontextusa. A múzeum zöld munkacsoportja fényesen bizonyította, hogy az etnográfia eszköztára közvetlenül alkalmazható a modern fenntarthatósági törekvések támogatására, hiszen a tradicionális közösségek tárgykultúrája eleve a pazarlásmentességre és a tartósságra épült.
A tematikus túra lezárásaként a múzeum négy munkatársa átfogó, inspiráló áttekintést nyújtott a közgyűjtemény más aktuális tárlatairól is.
