Nagyobb az ózonlyuk, mint tavaly
Az Antarktisz feletti ózonlyuk, mind méretében, mind ózon veszteségben meghaladja a tavalyit, azonban még mindig kisebb, mint 2006-ban. Ózonpajzsunk egy védelmet nyújtó légköri réteg 25 kilométeres magasságban, ami megszűri a napfényt a káros ultraibolya sugaraktól. Idén az elvékonyodott ózon területe a Déli-sark fölött elérte a 27 millió négyzetkilométert. Összehasonlításként tavaly 25 millió négyzetkilométer volt, a rekordot pedig 2006-ban érte el 29 milliós értékével, ami nagyjából Észak-Amerika területének felel meg.
A sarkvidéki tavasz beköszöntével, ami szeptemberben vagy októberben éri el a területet, a visszatérő napfény és a sztratoszférikus felhők együttes hatására klórgyökök szabadulnak fel, melyek különálló oxigén molekulákra bontják le az ózont. A klór annyira reaktív az ózonnal, hogy egyetlen klórgyök képes több ezer ózon molekula lebontására.
\"2007-ben egy kevésbé koncentrikus és nagyobb poláris örvény az ózonpusztulás korai kezdetét eredményezte az örvény napfényes részein\" - magyarázta Julian Meyer-Arnek, a lyukat évente tanulmányozó Német Űrrepülési Központ (DLR) kutatója. \"2008-ban egy jóval koncentrikusabb sarki örvény körülbelül egy héttel eltolta az ózonpusztulás kezdetét. A sarkvidék légkörének kémiai előfeltételei nagyjából mindkét évben azonosak voltak, 2008-ban azonban a hőmérséklet némileg alacsonyabb volt, mint 2007-ben, ami a sztratoszférikus felhők kialakulásának erősödéséhez vezetett. Mivel a poláris örvény változatlan maradt a 2008-as ózonlyuk a valaha észlelt egyik legnagyobbá nőtte ki magát.\"
Az Antarktisz feletti ózonréteg idén mért minimum értéke 120 Dobson egység (DU), ami 2006-ban 100 DU volt, míg a Föld más területeinek átlagos ózonvastagsága 250-300 DU magasságában mozog. A DLR elemzései az ESA Envisat műholdjának SCIAMACHY légköri szenzorjának, a ERS-2 és a MetOp műholdak fedélzetén elhelyezett Globális Ózon Megfigyelő Kísérlet (GOME) adatain alapulnak. A tudósok szerint mivel az ózonlyuk mérete évente változik a hőmérséklet és a légköri dinamikák függvényében, ezért igen nehéz az ózon visszatermelődés jeleinek észlelése. \"A jelek észlelésének érdekében kulcsfontosságú a globális ózon réteg, különösen a déli-sarki ózonlyuk folyamatos megfigyelése\" - összegzett Meyer-Arnek.
