Két szent, egy kötelék – Felavatják Pio atya fejszobrát
Imáink meghallgatásra találtak, így nemes szándékú tervünk Lakatos Pál Sándor Munkácsy-díjas szobrászművésznek köszönhetően egy fejszobor formájában megvalósult. A bronzból készült műalkotás Pietrelcinai Szent Pio atyát ábrázolja.
A műalkotást ünnepélyes keretek között, számos más kül- és belföldi magas rangú vendég társaságában 2026. augusztus 18-án, kedden 11 órai kezdettel szeretnénk felavatni, hogy együttesen hajtsunk fejet Pio atya emléke előtt, ily módon is megvalósítva Észak és Dél találkozását. A nagyszabású esemény során papi áldásban is részesül az értékes műtárgy.
Eme magasztos rendezvényre várjuk Pietrelcina és Wadowice küldöttségét, a Budapesti Olasz Nagykövetség ügyvivőjét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, valamint a Magyar Kapucinus Delegáció képviselőit, továbbá dr. Kveck Péter urat, a Magyar Köztársaság vatikáni nagykövetét.
Két szent misztikus szövetsége: Pio atya életútja és a krakkói levélváltás csodája
Pietrelcinai Szent Pio atya, születési nevén Francesco Forgione, a 20. század egyik legmegrendítőbb és legrejtélyesebb vallási alakja. Élete és szolgálata szorosan egybeforrt a misztikus jelenségekkel, ám a rendkívüli csodák mögött mindig egy mélyen alázatos, a szenvedést méltósággal viselő kapucinus szerzetes alakja húzódott meg. Az 1887-ben, egy szegény dél-olaszországi családban született Francesco már egészen fiatalon, tizenöt évesen elkötelezte magát a szerzetesi élet mellett. Pappá szentelése után San Giovanni Rotondo kolostora lett földi szolgálatának központja, ahol 1918-ban, ima közben megkapta a sztigmákat – Krisztus kereszthalálának sebeit. Ezeket a sebeket pontosan ötven éven át, folyamatosan vérezve, de elfertőződés vagy hegesedés nélkül viselte, egészen földi életének 1968-as befejeztéig, amikor azok a halála pillanatában nyomtalanul eltűntek.
Pio atya mindennapjait a folyamatos imádság, a napi tíz-tizenöt órás gyóntatás és a hívők lelki terheinek hordozása töltötte ki. Kortársai és a kolostort felkereső zarándokok számtalan megmagyarázhatatlan jelenségről számoltak be: jelen volt a bilokáció, vagyis a két helyen való egyidejű megjelenés képessége, a sebiből áradó titokzatos virágillat, valamint a „szívlátás”, amellyel a hozzá fordulók legrejtettebb gondolatait és elhallgatott bűneit is képes volt olvasni. E karizmák ellenére nem maradt elszigetelt misztikus; szociális érzékenységét bizonyítja az általa alapított modern kórház, a Szenvedés Enyhítésének Háza, amely ma is Olaszország egyik legjelentősebb egészségügyi intézménye.
A Wojtyla Barátság Központban most emléket kapó szerzetes élete egy ponton sorsszerűen keresztezte a későbbi II. János Pál pápa, Karol Wojtyła életútját. Kapcsolatuk 1948-ban kezdődött, amikor a fiatal lengyel pap ellátogatott hozzá, ám kapcsolatuk legmeghatározóbb, történelmi jelentőségű fejezete 1962 őszén íródott. Wojtyła ekkor már krakkói püspökként Rómában tartózkodott a II. Vatikáni Zsinaton, amikor otthonról lesújtó hírt kapott: közeli barátjánál és munkatársánál, a ravensbrücki koncentrációs tábort túlélő dr. Wanda Półtawska pszichiáternél előrehaladott, rosszindulatú bélrákot diagnosztizáltak. Az orvosok tehetetlenek voltak, az édesanyának mindössze hónapokat jósoltak.
Wojtyła püspök azonnal Pio atyához fordult. Egy Vatikánban dolgozó tisztviselő útján sürgős, latin nyelvű levelet juttatott el a szerzetes cellájába, amelyben a négygyermekes édesanya életéért és gyógyulásáért kért közbenjáró imát. Amikor a levelet felolvasták a már gyengélkedő Pio atyának, ő csendben maradt, majd prófétai határozottsággal csak ennyit mondott: „Neki nem lehet nemet mondani.”
A csoda napokon belül megtörtént. November 21-én, közvetlenül a tervezett krakkói műtét előtt az orvosok az utolsó rutinvizsgálat során megdöbbenve tapasztalták, hogy a daganat és a bélcsatorna elzáródása teljesen, nyomtalanul eltűnt. A beavatkozást törölték, a beteget egészségesen bocsátották haza. Wojtyła püspök a hír hallatán azonnal megfogalmazta második, hálatelt levelét Pio atyának. Amikor a szerzetes átvette a köszönetnyilvánítást, odafordult az iratokat kézbesítő közvetítőhöz, és azt mondta: „Őrizd meg jól ezeket a leveleket, mert egy napon még nagyon fontosak lesznek.”
Pio atya szavai igaznak bizonyultak. Ez a pontosan dokumentált, orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulás lett az egyik alappillére annak a szenttéavatási folyamatnak, amelyet évtizedekkel később maga Karol Wojtyła – ekkor már II. János Pál pápaként – zárt le 2002-ben, a szentek sorába iktatva egykori lelki támaszát. Lakatos Pál Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész most felavatásra kerülő bronz fejszobra így nemcsak egy szent életű szerzetesnek állít emléket, hanem a hit erejének, a rendíthetetlen emberi barátságnak és annak a láthatatlan szellemi hídnak is, amely Északot és Délt, Lengyelországot és Olaszországot mindörökre összekötötte.
