A megdöbbentő szeretet fegyverével – Főhajtás Wagner Viktória, a „cigányok védőnője” emléke előtt
Képgaléria
Kecskemét városvezetése nevében Lévai Jánosné tanácsnok asszony és Jánosi István önkormányzati képviselő tisztelte meg jelenlétével a magasztos eseményt.
Farkas Pál, a Wojtyla Barátság Központ programszervezője köszöntötte az egybegyűlteket, tömör összefoglalót adva azon életútról, mely idővel a hazai szociális gondoskodás és a cigánypasztoráció úttörő fáklyájává vált.
Lévai Jánosné: „Isten iránti mély szeretet és végtelen türelem határozta meg teljes munkásságát”
Az emlékezés méltóságát Lévai Jánosné gondolatai mélyítették el. Beszédében hangsúlyozta: a szerzetesi hivatásában a Viktória nevet felvevő szociális testvér teljes földi létezését az elesettek megsegítésének, valamint a cigányság társadalmi és lelki felemelésének szentelte.
Wagner Viktória Isten iránti mély szeretetéből és embertársaihoz való végtelen türelméből merítette kifogyhatatlan erejét. Önzetlenségét számtalan élethelyzet példázza – miként az a Miskolcon történt eset is, amikor egy rászoruló asszonynak és családjának szervezett azonnali segítséget, adott élelmiszert és mellé reményt. Derűs bölcsességét hűen tükrözi saját mondása: „A Jóistennek olyan bogárgyűjteménye van, amelybe még én is beleférek”. Különösen felemelő, hogy elindult a boldoggá avatási eljárása is – hangoztatta Lévai Jánosné tanácsnok asszony, önkormányzati képviselő.
Várfalvi Marianna: „A mi fegyverünk a megdöbbentő szeretet legyen”
A szellemi örökség mélyebb rétegeit Várfalvi Marianna, a Magyar Védőnők Szakmai Szövetségének elnöke, a Wagner Viktória Emlékbizottság alapítója tárta fel. Kiemelte: Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója meghívására immár sokadik alkalommal gyűlnek egybe a kecskeméti emlékoszlopnál, ám Viktória testvér személyisége minden esztendőben új, inspiráló megvilágításba kerül.
Különös hangsúlyt kapott beszédében a két héttel korábbi csíksomlyói emléknap is, ahol a Szociális Testvérek Társaságával közösen idézték fel Wagner Viktória 1940-es és 1941-es ottani áldozatos szolgálatát.
Viktória testvér életéből és gondolataiból rendkívüli belső tartás árad. Meggyőződéssel vallotta: „Isten szereti a vidám lelkeket”, a hit nem lehet komor, s a szegényekhez, a gyermekekhez kivétel nélkül derűvel kell érkezni. Amikor arról kérdezték Wagner Viktóriát, miként képes elviselni a tanyavilágban és a cigánytelepeken tapasztalt legmélyebb nyomort, így válaszolt: ő a szenvedő és sebzett Krisztust keresi és szolgálja a családokban. Szeretete nem saját emberi erejéből táplálkozott, hanem a benne élő Isten által nyert formát.
Egyik leggyönyörűbb és legidőszerűbb üzenete így szól: „A mi fegyverünk a megdöbbentő szeretet legyen”. Ez az a váratlan odaadás, amire a világ nem számít, s amely képes leszerelni a gyűlöletet. Aquinói Szent Tamás szellemében vallotta, hogy a rosszat nem lehet rosszal legyőzni, kizárólag a jó túláradásával. E szeretet jelentett számára védőpajzsot akkor is, amikor szembeszállt a nyilas önkénnyel, majd a diktatúra elnyomásával. Élete a mindennapok csendes hősiességéről szólt. Kívánom, hogy mindannyian képesek legyünk ebből a feltétel nélküli szeretetből meríteni – zárta felszólalását Várfalvi Marianna.
A vendég rangos bejelentést is tett: a Magyar Védőnők Szakmai Szövetsége a védőnői szolgálat megalapításának 110., valamint hungarikummá nyilvánításának 10. évfordulóján új díjat alapított. A legelső – posztumusz – védőnői életműdíjat méltó módon maga Wagner Viktória kapta meg, melyről díszoklevelet állított ki a szervezet.
Közös főhajtás és koszorúzás
A szívhez szóló emlékezést a kegyelet koszorúinak elhelyezése követte Wagner Viktória emlékoszlopánál. Kecskemét önkormányzata nevében Lévai Jánosné és Jánosi István, a Wojtyla Barátság Központ sorsközössége és a Wagner Viktória Emlékbizottság képviseletében pedig Farkasné Pásztor Jolán, az Egressy utcai szociális-közművelődési intézmény társalapítója, valamint Várfalvi Marianna elnök asszony helyezte el a tisztelet koszorúját, Kuti Zsolt az emlékbizottság tagja társaságában.
Példamutató életút dióhéjban: Wagner Viktória (1907–1994)
Wagner Viktória 1907-ben született Kiskundorozsmán. Fiatalon csatlakozott a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társaságához, melynek tagjaként életét a keresztény szociális szolgálatnak és a legelesettebb emberek támogatásának szentelte. Már a két világháború közötti időszakban bekapcsolódott a szegény családok, különösen a dél-alföldi cigány közösségek segítésébe.
Nevéhez fűződik az egyik első olyan, hosszú távú és személyes jelenléten alapuló szociális szolgálat, amely a cigány családok életkörülményeinek javítását, a gyermekek nevelésének támogatását, az egészségügyi ismeretek terjesztését és a közösségek társadalmi felzárkóztatását tűzte ki célul. Munkáját mély emberség, kivételes empátia és rendíthetetlen kitartás jellemezte. Nem csupán segélyezett, bizalmi kapcsolatot is kiépített a családokkal, ezért a helyi közösségek szeretettel és tisztelettel a „cigányok védőnőjeként” emlegették.
A második világháborút követően, majd a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után is hű maradt hivatásához. Bár a kommunista diktatúra éveiben a szerzetesi közösségek működését ellehetetlenítették, Wagner Viktória civil keretek között úgyszintén folytatta segítő szolgálatát, és továbbra is kapcsolatban maradt azokkal a családokkal, akiknek korábban támasza volt.
Egész életét a keresztény szeretetszolgálat, az emberi méltóság védelme és a társadalmi kirekesztettség enyhítése határozta meg. 1994-ben hunyt el, életműve azonban ma is a szociális érzékenység, a felelős közösségi szolgálat és a cigánypasztoráció zsinórmértéke. Személye Kiskundorozsma és a Szociális Testvérek Társasága számára egyaránt maradandó örökséget jelent, emléke pedig ma is arra ösztönöz, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai felé nyitottsággal, tisztelettel és cselekvő szeretettel forduljunk.
