Állati pedagógus
Vadászat hidegvérrel, zsákmányszerzési stratégiák. Rejtőzködés, mint túlélési stratégia. Furfangos majmok. - csak néhány foglalkozás címe a Fővárosi Állatkert idei zoopedagógiai továbbképzéséből. Az ötven éve zajló programról eddig keveset tudtunk, de ezt most bepótoljuk.
De ki is az a zoopedagógus?
Zoopedagógus az, aki állatkerti órákat tart iskolásoknak, vagy óvodásoknak, esetleg felnőtteknek. Az állatkertnek vannak saját zoopedagógusai, akik előre egyeztetett időpontban alkalmanként órákat tarthatnak, azonban a továbbképzés elsősorban olyan, már valahol dolgozó tanároknak szól, akik később az állatkerti helyszínt és lehetőségeket be tudják építeni tanrendjükben, és néha el tudják hozni diákjaikat a Városligetbe.
Harmónia és Unesco
Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy ritkán gondolunk az állatkertre, mint oktatási központra. Pedig egy korszerű állatkerteknek négy fő feladata van, mondja az [origo]-nak Hanga Zoltán, állattenyésztő mérnök, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője: természetvédelem, oktatás, kutatás, és természetközeli szabadidős programok biztosítása. (Az átlag ember szinte csak ez utolsóról tud.) Ráadásul mivel a budapesti állatkert a 19. században épült, ezért a feladatok még kiegészülnek a kulturális örökség védelmével, illetve gyarapításával is.
A zoopedagógia oktatásnak egyébként komoly szellemi háttere van. „Munkánk ma már alapvetően a környezeti nevelés körébe tartozik, amelynek lényege, hogy hogyan tud az ember és a természet harmóniában, illetve fenntartható módon hosszú távon együtt élni. Ez a kérdés a XXI. század egyik legnagyobb kihívása, amelynek megoldása nélkül nem képzelhető el az emberiség hosszú távú boldogulása. Nem véletlen, hogy a környezeti nevelés világszerte kiemelt területnek számít, sőt, a 2005-től 2014-ig terjedő időszakot az ENSZ tudományos, kulturális és nevelésügyi szervezete, az UNESCO a környezeti nevelés, pontosabban a fenntarthatóságra nevelés évtizedévé nyilvánította. Ez tehát kiemelt UNESCO-s irány” - mondja Hanga Zoltán.
Hogyan néz ki egy állatkerti óra?
Az állatkerti órák megtartására számos mód adódik attól függően, hogy pontosan milyen csoportról, milyen korosztályról, illetve milyen témáról van szó. Az órákon vagy új ismeretek feldolgozása, vagy a már korábban megszerzett ismeretek megszilárdítása lehet a cél. Utóbbi esetben a foglalkozás a szemléltetésre épül, ilyenkor a közvetlen tapasztalás során olyan élmények érik a diákokat, amelyekkel együtt sokkal szervesebben építhetik be tudásukba az új információt, mintha azt csak a tankönyvből tanulták volna meg. A szóvivő felsorol néhány konkrét példát is: „Egy adott állatnál, vagy növénynél az előadó beszélhet konkrétan a látottakról, tágabb összefüggésbe helyezheti azt, adott esetben lehetőség van a taktilis, azaz tapintással történő ismeretszerzésre is. Olyankor, amikor a gondozók röptetik a baglyot, vagy megmászatják a kötelet az ormányosmedvével, kiderül, hogy milyen élettani és ökológiai okai vannak a baglyok zajtalan reptének, vagy az ormányosmedve mászóképességének.”
Ezenkívül a tanárnak eszközei is vannak, ezek az úgynevezett „holt anyagok”, vagy „állati alkatrészek”: amilyen a strucctojás, vagy az oroszlánkoponya. A kisebb gyerekeknél, óvodás csoportoknál széles körben alkalmazzák a drámapedagógiai módszereket, amikor a gyermekekkel együtt eljátsszák az állatok életének egy-egy mozzanatát. Mindez azt jelenti, a pedagógia nyelvére lefordítva, hogy az Állatkert kiválóan alkalmas arra, hogy valamennyi érzékszervre ható élményeket szerezzenek az emberek az állatokkal kapcsolatban. Egy természetfilmben csak az állat kétdimenziós képét látni, illetve a hangját hallani, az állatkertekben azonban egyrészt ugyanezen érzékszervek is sokkal többet kapnak, másrészt további érzékelési területek, a tapintás és a szaglás is be vannak vonva a tapasztalásba.
Népszerű állatok és a sokféleség
A gyerekek által leginkább kedvelt foglalkozások rendszerint azok, amikor testközelből is (persze a megfelelő védettségben, minden veszélyt kizárva) találkozhatnak bizonyos állatokkal. Népszerűek a nagytestű növényevők, amilyen az elefánt, a víziló, az orrszarvú, ezenkívül a majmok, a nagymacskák, és az olyan klasszikus meseállatok, mint a farkas, vagy a medve - de azt is nagyon szeretik, amikor bepillanthatnak a kulisszák mögé. „A zoopedagógiának azonban az a feladata, hogy rávilágítson az élővilág sokféleségére, és arra, hogy nemcsak az aranyos állatok érdemesek a figyelmünkre. „Ezért van egy olyan törekvésünk is, hogy az ún. „nemszeretem állatokat” is megkedveltessük a nagyközönséggel: kampányt folytatunk annak elfogadtatására, hogy az ízeltlábúak, a hiéna, meg a keselyű is nagyon helyes állatok, és fontosak a természet háztartása szempontjából, csak éppen nem a legjobb a sajtójuk szegényeknek”- magyarázza Hanga.
Miért jó a gyereknek?
Kérdésünkre, hogy az állatkerti órák a tudásszerzésen túl, mivel gyarapítják a fiatalokat, Hanga Zoltán a szemléletre, illetve a felfogásra tett hatásokat emeli ki. „Az állatvilággal kapcsolatban általában antropomorfizált kép él bennük, ami teljesen alkalmatlan a dolgok helyes felmérésére. Hosszan lehetne magyarázni, hogy miért káros ez közvetlenül az ember, illetve az emberiség fennmaradása szempontjából. Az állatokról, növényekről helyes fogalmai az embereknek csak közvetlen tapasztalást által alakulhatnak ki, tehát ehhez feltétlenül szükség van az oktatásnak erre a formájára.”
Röviden a továbbképzésről
A zoopedagógiai program az 1950-es évek közepétől van jelen a Fővárosi Állat-, és Növénykert életében. Ekkor hívták meg a kert igazgatójának Anghi Csabát, aki tudományos kutatópraxis mellett komoly pedagógiai elképzelésekkel is rendelkezett, és ekkor kezdődött el a zoopedagógia, emellett ekkor indultak el a tehetséggondozó szakkörök, a rendszeres csoportvezetések és az állatkerti vetélkedők.
A 2008-2009-es tanévben indított zoopedagógiai továbbképzés egy olyan hatvanórás, akkreditált tanfolyam, amely beszámítható a hétévenkénti kötelező továbbképzésbe is. A képzési folyamat elején az „Állati stratégiák” témában vannak olyan előadások, amelyek rendszerint szabad térben, az állattartó létesítményeknél, illetve azokban kerülnek megtartásra, tehát helyi szemléltetésre van lehetőség. A „Fókuszban az állatkertek” csoport előadásai már előadóteremben kerülnek megtartásra, hiszen télen kedvezőtlenebb az időjárás, emellett a téma is inkább elméleti. A „Fókuszban a nevelés” és a „Zoopedagógiai” módszerek nem természettudományos, hanem pedagógiai ismereteket nyújtanak, majd a tavasszal az élő gyűjteményre fókuszáló előadások következnek, ökológiai megközelítésben.
Kiknek és miért érdemes?
A szóvivő azt mondja, szinte mindenkinek érdemes lenne belevágni a kurzusba, annyi újdonsággal és élménnyel jár együtt. A viccet félretéve: leginkább azoknak éri meg részt vennie, akik olyan ismeretágakkal, műveltségi területekkel foglalkoznak, amelyek kapcsolódnak az állatkertekhez: „Az óvópedagógusoknak például konkrét játékokat tanítunk, amiket a gyerekekkel is eljátszhatnak, akár az oviban, akár akkor, ha eljönnek az Állatkertbe; a természetismeretet, környezetismeretet, biológiát tanító kollégákat egyrészt bevezetjük abba, hogy mi minden van az Állatkertben, és ezeket hogyan lehet ötletesen felhasználni a szemléltetés során.
Ám az állatkerti élményeket nem csupán a természettudományos tárgyakat tanítók hívhatják segítségül! A történelemben jelentős kérdés a háziasítás, vagy az ősközösségi vadászat, a rajz és műalkotások elemzése tantárgynál a természet utáni ábrázoláshoz jó modellt jelentenek az állatok (sok művészeti iskolás jár az Állatkertbe rajzolni), az ének-zene tantárgynak is van kapcsolódása az, de a nyelvoktatásban is külön fejezetként szoktak szerepelni a legfontosabb vadállatok. Egyébként a legtöbb tantárgyban, amely nem kifejezetten természettudományos ismeretág, az „állatos kérdésekkel” növelhetjük a gyerekek motiváltságát. Márpedig ez nagyon lényeges feladat, annál is inkább, mivel a gyakorló pedagógusok vélekedése szerint az egyik legnagyobb problémát a tanításban az alulmotivált diákok jelentik.”
