A Szent Család örömünnepe
Képgaléria
December 28-dikán örömünnepre gyülekezett a széchenyivárosi Szent Család Egyházközség apraja-nagyja. Az egyházi év rendje szerint, most – karácsony után az első vasárnapon – ünnepelte a patrocinumot, Jézust, Szűz Máriát és Szent Józsefet, vagyis a Szent Családot a nemrég alapított plébániai közösség. A templom zsúfolásig megtelt. Menyhárt Sándor plébános atya köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelten dr. Bábel Balázs érseket, aki erre a napra Kecskemétre látogatott.
A főpásztor homiliájában a posztmodern világ és a család viszonyáról beszélt. Fölidézte, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni azoknak, akik komolyan próbálják venni az egyház családra, a családi életre vonatkozó a bibliai alapokon nyugvó tanításait. Szinte minden az egészséges család megléte ellen szól, ami a mai életben zajlik. És ugyanakkor azt is szomorúan tapasztaljuk, hogy minden ami a családban érzékelhető, az élet ellen irányul, amelynek - ha nem változik ez a folyamat - az emberiségre nézve igen komoly és tragikus következményei lesznek. Önzés és család nem összeegyeztethető. Ha pedig elfogadjuk, hogy a familiáris közösség lehet a legkisebb plébániai sejt - tehát olyan közösség, amely képes behívni társul magát az Urat is – megismerhetjük, hogy az egyház a legnagyobb státuszt kínálja ennek az ősi formációnak, vagyis minden eddiginél nagyobb a lehetőség is a család újraértékelésének és újra evangelizálásának.
Az érseki szentmisén letette az ünnepélyes fogadalmat a plébániai képviselőtestület újabb öt tagja. Balanyi Károly festőművész – mint a zsűri elnöke – ismertette a Biblia Éve rajzpályázat nyerteseit, kitüntetettjeit.
Szerkesztőségünk főtisztelendő Barótai Imre áldozatos munkája nyomán az alábbiakban közreadja a metropolita Kecskeméten elmondott ünnepi beszédét.
Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban Szeretett Testvéreim!
A mai vasárnapon egy eszményt, a Szentcsaládot állítja elénk Anyaszentegyházunk. Eszményt, amire mindig szükség van, mert a valóság nagyon lehangoló. Koóp Máriának van az anyalelkiállapotról egy vastag könyve. Elég fölütni és látni, hogy hány sebből vérzik Magyarországon a család, a magyar társadalom. De hát a kettő szervesen összefügg.
Kolping Adolf, a „kolping” mozgalom elindítója mondotta: Ha egy társadalom beteg, de még vannak ép családok, akkor minden helyrehozható. De ha már ép családok sincsenek, a társadalom végérvényes pusztulásnak indul. Valahol itt van minden bajok rákfenéje a magyar társadalomban. Szétzilálódtak, széthullottak, sokszor támadások össztűzében, a magyar családok.
Ezért is kell újra az eszmény, amelyet a bibliából gyönyörűen kiolvashatunk. A család, az nem az Egyháznak monopóliuma, mert családok mindig is voltak. Csak az Egyház emelte egy magas eszményi szintre, sőt az újabb teológia azt mondja, hogy „minden családnak egy kis egyháznak kell lennie.” Az Ószövetség legnagyobb parancsai között van a családra vonatkozóan a negyedik: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön”. Ezt a parancsot a pusztában vándorló nép kapta. Ahol úgy rétegeződött a társadalom, hogy voltak gyerekek, voltak középkorúak, és voltak idősek. Az idősek a pusztai vándorlásban már igen elesettekké váltak, ha nem álltak melléjük a középkorú családtagok, azok ott ki is haltak.
Akkor szól ez a parancs hozzájuk. Ebből adódóan a negyedik parancsolat az nemcsak 10-12 éves korig szól. Mert ezt úgy is lehet értelmezni: kisgyerekeknek itt ez a parancs, a negyedik. De azután elfeledhetjük. Ez középkorú embereknek szólt elsődlegesen, hogy szeressék a szülőket, és példát adjanak arra a kicsiknek, hogyan kell majd akkor, amikor ők odajutnak, szüleiket szeretni.
Ott van ez a jutalomígéret hozzá, hogy hosszú életű légy a földön. Mondhatnánk, csak azért van ez így, mert akkoron a választott nép még nem jutott el az üdvösség, a föltámadás hitére. Ami igaz is. Hát, ha az Isten jutalmazni akar jótéteményeinkért, akkor annak itt kell megtörténnie egy hosszú élettel. Mert odaát legföljebb valami árnyéklétben élünk.
Lehet ennek egy természetes magyarázata is. Herczeg Ferencnél olvastam a következőt: Valószínűleg az áll a hosszú élet mögött, hogy mindaz, aki szereti, tiszteli a szüleit, annak a szülei tovább élnek. Õ pedig abban a gyerekség tudatban van még, hiszen én még nem vagyok annyira öreg, még él az apám és az anyám. A kettő kölcsönösen kiegészíti egymást. Biztosan van ebben nagy igazság.
Aztán az Ószövetség sok-sok parancsot ad még, elég a Jézus, Sirák fiának könyvére gondolnunk, vagy a bölcsességi irodalomra, ahol megfeddi azt a fiatalt, aki atyját lenézi, mert öreg, mert beteg, és már sok mindent nem tud megtenni, amit ő még meg tud tenni. Ne feledkezz el arról, hogy atyádat így is szeresd.
Itt áll előttünk a Szentcsalád. És most a Biblia-évében biblikus módon is megközelítve nagyon alapvető igazságokat vonhatunk le az ő életükből. Mindjárt a jegyesség kezdetén Szent Józsefnek gondja támadt, amikor áldott állapotát észlelte Szűz Máriánál. Õ hűtlenségre gondolt. Mert Szent József előtt magától értetődő volt, hogy ők addig, amíg nem kötnek házasságot, nem élnek házaséletet. Szent József így gondolta.
Ma ott tartunk, hogy annak örülünk, ha a fiataloknál – így szokták mondani – előbb jön a gyerek, mégis kötnek házasságot. Még meg is szoktuk őket dicsérni érte, hogy hála Istennek, nem abortálták ezt a gyereket, hanem elfogadják és házasságot kötnek. Érezzük ezt a különbséget? Már ez is nagydolog.
Õk utána is védik az életet. Menekítik Heródes elől a Gyermeket. – Az élet védelme a mai világban. Egy életellenes világban. Már ott a méhben kezdődik. André Fossard, aki II. János Pál pápával egy nagy könyvet közösen írt, azt kérdezi: „Ha jogosan és büntetlenül a magzatokat meg lehet ölni, akkor hol kezdődik a bűnözés?” Az, hogy föltörik az autókat? Az nagyobb bűn? – Hol kezdődik a bűn?
Látjuk, az Isten törvényét megtartják. Úgy, ahogy az Ószövetségi törvény előírta. Bemutatják a gyermeket a templomban az Ószövetségi mózesi előírások szerint. Ez milyen fontos! Hogy az Isten törvényei első legyen az életünkben. Mert, ha nem első a család életében, előbb-utóbb a család ellen támad az a liberális felfogás, mindent előbbre valónak lehet tenni, mint Istent. Ott voltak az 50-es évek, amikor lemorzsolódott a hittan. „Nem lehet beíratni, mert nem lesz jövője a gyermeknek.” Megfélemlítettek bennünket. Most már nincs ilyen. De most van helyette más: minden más előbbre való. Csodálkozunk azon, hogy olyan az ifjúságunk, az a maradék is, mint amilyen.
Kalocsán az éjféli szentmise előtt fiatalok randalíroztak éjszakában. Megkérdezi az ember: milyen családból valók ezek? Nem kérdezi senki, hogy hol vagy te karácsony éjszakáján? Ha nem mégy a templomba, akkor legalább azokat ne zavard, akik ott vannak. – Ott káromkodtak, cigarettáztak, ordítoztak. Egy ilyen ifjúságra mit lehet építeni? Semmit. Börtönöket lehet megtölteni ilyen ifjúsággal.
Azután látjuk a 12 éves Jézus történeténél, ismét csak megtartják a törvényt. Fölmennek Jeruzsálembe szokás szerint. Ez egy választó vonal Jézus és a szülei életében. Régi világban 12 év, ráadásul keleten magasabb életkornak volt megfelelő, mint manapság. Éppen ezért, a 12 éves Jézus már egyfajta döntést hozott, mintegy elszakadva a szülőktől. Mária, mint minden anya, kétségbe is esett. De valószínűleg József is. Mondta Mária: Atyád és én bánkódva kerestünk!
El kell jönnie egy olyan időnek a fiatalok életében, amikor elszakadnak a szülőktől. De egy magasabb szinten visszakapcsolódnak. Mint a filozófia mondja: „Megszűntetve és megőrizve”. Mert, ha nem szakadnak el, akkor a következő lesz: a fiúk otthon vannak az anyuka szoknyája mellett, elzúg fölöttük az idő. De most a lányok is. Otthon kiszolgálják őket. Õk azért élik a maguk életét, de mindent megcsinálnak a jó szülők a nagylányoknak, mindent mintha még csak kislányok lennének. – A fiú, ha valakinek udvarol, akkor az anyjával hasonlítgatja össze, és később is majd a feleségét is. Nem szakadt le. Nem lett önállóvá. Ez nem jó! Mert önállóvá kell tudni lenni. A szülő nem magának neveli a gyermeket. Ezért, ha valaki azt mondja: jó hogy van a gyermeked! – Ajándék a gyerek.
A gyerek egyszeri és megismételhetetlen teremtménye az Istennek. Mert el kell engedni az útján. Majd ő visszatér, és szeretni fogja a szüleit. De nem magunknak neveljük a gyermeket. Minden gyermek egyedi, önmagáért van és Istenért, és utána van a többiért. Ez is egy ficam a mai világban.
Amikor azt mondja valaki, eljár fölötte az idő, pld. egy lány fölött, és azt mondja a vallásos anya: Már nem bánom, hogy hogyan, de szedjen össze egy gyereket, mert én unokát szeretnék. Ez egy önzés. Azáltal, hogy csak anyák nevelik a gyerekeket, egy nyámnya fiúkká nő föl a férfi-társadalom. Egy katonatiszt állapította meg, amióta ilyen nagy a válások száma és az anyák nevelik csak a fiúkat, a besorozottak fölvettek nőies viselkedési formákat. Elküldtük őket őrségbe, amikor haza akart volna menni az egyik, el kezdett hisztizni és sírni. Teljesen nőies viselkedési formákat vettek fel. Itt vannak a nagy bajok.
Azután még jön egy lépcső, amit most kijelentett valaki a magyar társadalomban, hogy konzervatív az a világ, ahol a hagyományos férfi és nő kapcsolatát ismerik el házasságnak. Maga az Alkotmánybíróság is konzervatív, mert hát nem ismeri el a homoszexuálisokat ugyanazon a szinten, az egy közösség. Én hozzáteszem: bűnös közösség. Szentírás alapján, Isten tanítása alapján, ezt ki kell jelenteni. Ez konzervativizmus. Egy lépcső van még. Elhangzott egy nyugati államban: ismerjék el, ha valaki egy kutyával él, családnak. Hova süllyedünk. Ezért kellenek az eszmék.
Itt a Szentcsalád Vasárnapján ezen el kell gondolkodni. Magunkba kell szállni, és el kell gondolkodni, és valahol újra kezdeni. Mentsük, ami menthető. A meglévő, és a csonka családokat is segítsük. Egy csonka családban nevelkedő gyermeknek azt kell mondania a szülőnek: tanulj az én példámból! Nagyon vigyázz, hogy nehogy így nevelődjenek a te gyermekeid is. Mert mindig újra lehet kezdeni. Minden emberrel, és minden családdal. Ez az újra kezdés kezdődik az imádsággal. Az Isten kegyelmével. Kérjük a segítséget, mert mi magunk erejére hagyatva nem tudunk bajainkból felállni, azt biztos. De Isten kegyelmével, igen. Ezért kell a Szentcsalád szép példája, vetüljön vissza ránk, és kérjük az ő közbenjárásukat. És kérjük Jézus áldását most már itt a bevégződő és lassan az újra kezdődő évre. Áldja meg családjainkat, legyen bennük hit, remény, és mindenek közepette szeretet, amely türelmes, amely megbocsátó, amely áldozatra is kész.
Ha ezzel az elhatározással imádkozunk, akkor biztos, hogy erőt kapunk az életállapotunkhoz, és erőt kapunk ahhoz, hogy a Szentcsalád példája jobbakká tegyen bennünket, és mindannyiunkat. Másokért is imádkozzunk. Ezt a szentmisét családjainkért ajánlom fel kérve az atyai áldást, a mennyei Atya áldását, ezen egyházközség, és ennek az egyházmegyének minden családjára, hogy a Szentcsalád példájára egymást támogatva és szeretve mutassák föl ebben a világban a tanúságtételnek egyik legszebb formáját, hogy így kell élni. Ez misszióvá válik, hithirdetéssé. A közmondás is mondja: a szavak elszállnak, a példák vonzanak. A Szentcsalád példája vonzzon bennünket, a mi családunk példája pedig vonzzanak másokat a szebb és jobb családi élet útjára. Amen.
Forrás: Dr. Bábel Balázs
