Közszemlén a doni dokumentum fotók
A kecskeméti Cifrapalota dísztermében nyílt meg vasárnap délelőtt, a református templomban tartott megemlékezést követően a száz esztendeje született Szabó Pál hagyatékából összeállított kiállítás, mely az 1943. január 12-i doni áttörés 66. évfordulója alkalmából, eredeti dokumentumok bemutatásával hajt fejet a második világháború kecskeméti áldozatai és túlélői előtt.
A január 16-áig látogatható tárlatot Székelyné Kőrösi Ilona főmuzeológus rendezte. Az alábbiakban az ő gondolatait adjuk közre:
1942/43 telén a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája zajlott távol az országtól, a Szovjetunió területén. A Don menti tájat – ahol több mint 200 kilométeres frontszakasz őrzése volt a magyar honvédek feladata – Don-kanyar, doni front, sőt: a doni pokol néven őrizte meg a történelmi emlékezet. 1942/43 telén itt semmisült meg a második magyar hadsereg nagy része. A leghevesebb szovjet katonai támadások 1943. január 12-én a magyar-német védelmi vonal leggyengébb pontjára, Uryw környékére összpontosultak. A „pergőtűz” után az első vonalban maradt túlélők még visszaverték a támadást, de január 14-én az ellenség végérvényesen kettészakította a magyarok egységeit és azok háta mögé kerültek.
A második magyar hadsereg egységeiben ott voltak a kecskemétiek is. Az orosz harctérre induló Magyar Királyi Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred katonái számára 1942 májusában egyhónapos harcászati gyakorlatot szerveztek Orgovány környékén, majd bevagoníroztak, és június 16-án elbúcsúztatták őket a kecskeméti vasútállomáson. Úgy indultak el, hogy útjuk végcélját nem ismerték. Köztük volt Szabó Pál főhadnagy, aki zászlóalj vonatparancsnoki megbízást kapott. Az ezredparancsnok Tormássy- Szávits Sándor ezredes volt, hadosztályparancsnokuk Grassy József tábornok. A katonavonat az orosz Rjecsiszáig közlekedett, onnan gyalogmenetben vonultak tovább. Negyven nap alatt ezer kilométert tettek meg, míg a végállomás, Uryw környékére értek. A Szabó Pál és testvérei által készített fényképek és a hagyatékban fennmaradt levelezés igaz és hű tükre a kecskeméti honvédek távoli tájakon átélt megpróbáltatásainak. A kiállításon bemutatott anyag első ízben kerül nyilvánosságra.
A dokumentumokat megőrző Szabó Pál köztiszteletnek örvendő kecskeméti család tagja, aki ez év februárjában lenne 100 éves, 2006-ban halt meg. Édesapja, Szabó Imre nyomdász volt, a Szilády nyomdában dolgozott, ólommérgezésben halt meg. Édesanyja, Szabó Judit varrónő, majd önálló női szabó szalon tulajdonosa, hat gyermekkel maradt özvegyen.
Szabó Pál (1909 – 2006) felsőkereskedelmi iskolát majd tiszti iskolát végzett, 1928-tól a Közép-Európai Biztosító Rt könyvelője, később a Gazdasági Egyesület jegyzője és könyvelője, a Sertésmalom Rt munkatársa, de volt szellemi ínségmunkás is. 1940-ben, bevonulása után nősült.
Idősebb testvére, Szabó Imre fényképészmester (1903-1985) József Királyi Főherceg udvari fényképésze volt Balatonfüreden. A harmincas évek közepén telepedett haza Kecskemétre, műterme és fotószaküzlete volt. A Katona József Múzeumban korábbi gyűjtések eredményeként több mint 4000 db üveglemezt őrzünk Szabó Imre felvételeiből.
Öccse, Szabó István (1914-1944) felsőkereskedelmi iskolát végzett, majd katonatiszt lett. Ő is amatőr fotós volt, Pali bátyjával együtt fotózta a Don környékét is 1942/43 telén.
Szabó Pál 1943 januárjában az utolsó szabadságos vonattal még haza tudott jönni, átmenetileg itthoni laktanyaszolgálatra osztották. István öccse, a 37. gyalogezred I. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka, a január 22-i hősies ellentámadás egyik főszereplője, a teljes orosz áttörés miatt nem hagyhatta el a frontvonalat. Századának megmaradt emberei később ezer kilométeres gyalogmenetet követően vonatoztak haza, 1943 májusában. 1944 nyarán mindketten Munkács és Ungvár környékén teljesítettek szolgálatot, védőállásokat építettek, október 26-án azonban az egész ezred orosz hadifogságba esett. Szabó István életútja itt ért véget. 1944 júliusában nősülési engedélyt kapott a honvédelmi minisztériumtól. Menyasszonya a máramarosi Halász Lenke, főiskolai hallgató volt, esküvőjüket október végére tervezték. Október végén a hadifogságban Munkács és Szolyva között egy részeg orosz őrnagy a jó állapotú bőrcsizmájáért agyonlőtte. Szabó Pál 1948-ban tért haza a hadifogságból.
A kiállítás gazdag fotóanyag, térképek, tábori levelezőlapok, és más dokumentumok segítségével mutatja be a Kecskeméten állomásozott 7. Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogezred 1939. évi zászlószentelési ünnepségét, a bácskai bevonulást, a Don mentén töltött hónapokat, majd a hadifogság viszontagságait. Megtekinthetik a látogatók a Katona József Múzeum gyűjteményéből válogatott zászlókat is, amelyek az 1930-as, 1940-es évek legjellemzőbb darabjai.
