Kéknyelven mondott árajánlat
Az állattartó gazdák rémálma az állategészségügyi zárlat, amely szinte kivédhetetlen. Legutóbb a nyár végén jött a kéknyelv betegség a franciaországi marhákkal, s a Borsod megyei Gelecséren támadt rá a tehenekre. Szabadszállás, illetve a balázspusztai juhászok 150 km-re vannak ettől, de az igen szélesre tátott körzővel megrajzolt veszélyes védőzóna őket is kedvezőtlenül érinti.
A karanténra ugyanis mindig nagyon ráfizet a gazda, mert a kereskedők kihasználják a kihasználhatót: a karácsonyi bárányexporton több százezer forintot megfogtak egy-egy gazdaságban a karantén ürügyén.
– A múlt év végére a 13-16 kilós bárányok nettó felvásárlási ára kilónként 800 forintra állt be, nagyjából ennyit ajánlottak országszerte az olasz kereskedők. Ám itt, Balázspusztán és sehol másutt, a biztonsági zónába esett településeken nem adták meg érte ezt az összeget. Tőlem 740 forint kilónkénti áron vitték el a bárányokat. Ha azt is számolom, hogy a karantén miatt háromszorosába került az értékesítés engedélyeztetése, az előírás szerinti egy nap alatti vágóhídra szállítás megszervezése, akkor úgy számolom, 10 százalék körüli a veszteségünk a karácsonyi felvásárláson. Vélhetően nem lesz jobb a húsvéti piacunk sem, a zárlat 24 hónapig tart. A kereskedelem kihasznál bennünket – összegezte tapasztalatait Gáspár Ferenc, egy száz anyajuhot számláló állomány gazdája.
Ismerős a juhászok gondja. Közgazdasági tanulmányokat írtak már örökös piaci kiszolgáltatottságukról. Ezért a felső-kiskunságiakat is nehéz meggyőzni, jobban is mehetne a soruk. Tavalyelőtt egykedvűen fogadták a kunszentmiklósi önkormányzat tervét: építsenek együtt bárányvágót, és ne álljanak többé szóba az élőállat kereskedőkkel. Azóta néhány önkormányzat – a szabadszállási nincs köztük – huszegynéhány termelővel alakítottak gazdasági társaságot, amely majd megpályázza a Leader- forrásokból a vidékfejlesztési támogatást egy öko-juhvágóhíd létrehozására. Elkészült a tanulmány, folyik a piackutatás, írják a támogatásra pályázatot. Úgy 600-800 millió forint között jöhet ki a beruházás. Négy-hatszáz darabos napi vágókapacitással számolnak, és az olaszokat kikerülve a keleti piacokat céloznák meg. Ha megépül a juhvágó, az egyetlen lesz az országban, hiszen az ilyen üzemeket pár éve már mind felszámolták. Az olaszországi húsiparosok gondoskodtak a konkurencia megsemmisítéséről. Az ám, de gondoskodhatnak még az újonnan feltörekvők sorsáról is. Nálunk a pályázati bürokrácia elég lassú ahhoz, hogy elképzelhessük: mire a felső-kiskunságiak lerakják üzemük alapját, már termel egy Itáliából felszerelt húsüzem valahol a kunszentmiklósi végeken.
