Dr. Bábel Balázs érsek gondolatai Szent Pál megtérésének ünnepére születésének 2000. évfordulóján
A rendszerváltáskor elhíresült Esterházy Péter szlogenje: „csúcsforgalom van a damaszkuszi úton”. Utalás ez és félreértelmezése is Pál apostol megtérésének, hiszen az csak politikai köpönyegforgatás volt sokak részéről, ami nagy haszonnal járt, mert akik addig elméletben szerették „A Tőkét”, - a marxizmus ideológiáját - ezután a gyakorlatban lettek a legnagyobb kapitalisták, mert jókor voltak jó helyen.
Szent Pál megtérése Saulból Pállá sem pontos megjelölés, mert egyiket családi körben, a másikat a világ előtt használta a biblikusok szerint. Ami vele történt a damaszkuszi úton, az igazi megtérés, metanoia volt, az értelem, a gondolkodás, az élet átformálása.Az ószövetségi szigorú farizeusi törvénytartásból és hitből az Újszövetség szerzőjéhez, központjához, végcéljához, egy élő személyhez, Jézus Krisztushoz való szegődése. Átalakulása Krisztusban történt, növekedése Istenben élethossziglan.
Nagy utat járt be attól a kérdésétől kezdve, „Mit tegyek Uram mit akarsz, hogy cselekedjem?”/ApCsel 22,10/, amíg eljutott a halálig tartó Krisztuskövetésben, „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” vallomásig/Gal 2,20/. A közbenső időben elfelejtette ami mögötte volt, sőt szemétnek tartotta, s futott az égi hivatás jutalmáért /Fil 3,12-14/, élete végén pedig már azt is el merte mondani, „kiegészítem testemben ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből” /Kol 1,24/. Megtérésétől a vértanúságáig eltelt körülbelül 30 év, állandó munkában, szenvedésben, örök misszióban Jézus Krisztus igézetében. Mintegy 15.000 km utat tett meg jobbára az apostolok lován, azaz gyalog, 15 évre tehető a börtöne és háziőrizete, a 15 év aktív tevékenysége az egyházközségek alapításában, gondozásában telt el. Ezt tudjuk az Apostolok Cselekedetéből és az Újszövetségi Szentírásban megőrzött örökbecsű leveleiből.
Amíg Szent Péter visszaemlékezett Jézus nyilvános működésére, és azt elprédikálva írásba foglalták, ebből lett az evangélium, addig Pál gondolkodott Jézus Krisztusról, a Vele való találkozás és az első egyházközségek élményeiből merítve: ebből született a teológia. Pál az imádkozásnak, az istendicsőítésnek s a missziónak az apostola. Üdvös félelem fogta el, amikor arra gondolt, hogy „jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot”/1Kor 9,16/, de mint Krisztusért életét is feláldozó ember azt is elmondhatta, hogy „Krisztus szeretete sürget minket”/2Kor 5,14/. Ha Szent Pál a nemzetek apostola, akkor a mi nemzetünké is, hiszen a szentek Istennél örökké élnek és közbenjárnak értünk. Az ősi Kalocsai Egyházmegyének majd egy évezreden át ő volt a védőszentje.
Ma is misszionál bennünket példájával és tanításával. Nekünk is mondja: „legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok”/1Kor 11,1/. Hív bennünket mai magyarokat, akik megkoptunk a hitben, hívja azokat, akik úgy élnek, mintha Isten nem létezne, mert a Föltámadt Krisztus és az általa hozott üdvösség nélkül nincs értelme az életnek. Megtérése felszólít mindannyiunkat, hogy elgondolkodjunk, kérjük a hit ajándékát, a Szentlélek kegyelmét, hogy ugyanazzal a bátorsággal, szókimondással legyünk Krisztus követői, de úgy, hogy a szeretetben mind gazdagabbakká váljunk. Ma még sok mindent nem értünk, hiszen csak tükörben homályosan látunk. Egy azonban bizonyos, hogy a hittől vezérelt élet az a remény ellenére is remél, és értelmet talál a küzdelemben, a szeretet tetteiben, mert minden földi dolgok közül a szeretet az, ami ugyanakkor mennyei is, emberi és isteni, ideig való és örök. /1Kor 13/
