MÁR SEMMI SEM SZENT: SOROZATOS TÁMADÁSOK A PLÉBÁNIÁK ELLEN
Képgaléria
Egymás után a nyolc súlyos bűncselekmény - fosztogatás, betörés - történt az elmúlt hetekben a Bács-Kiskun megyei római katolikus parókiák, egyházközségi hivatalok sérelmére. Vannak bűnöző csoportok, amelyek kifigyelve az egyháznak a szokásrendjét, működését, akkor törnek az értékekre amikor a hitélet, a papi szolgálat elvonja a figyelmet; mert teljes embert kíván. A lakosság körében nagy visszhangot kiváltó eseményekről dr. Bábel Balázs érsekkel beszélgetünk.
- Nyolc plébániám értékeit lopták, vitték el a haramiák. (És most nem is említem azokat a helyeket, ahol olyan érzékeny volt a biztonsági rendszer, hogy megzavarták őket. Orgoványon, Kecskeméten, Lajosmizsén például nem tudták befejezni a betörést) – mondja a metropolita - A betörések a szentmisék időpontjában történtek. A bűnözők ráadásul törnek-zúznak. Kalocsán, a belvárosi plébánián még a páncélszekrényt is kifeszítették. Pénzre hajtanak, de vadásznak laptopokra, számítógépekre és más olyan tárgyakra. Amelyeket gyorsan értékesíteni tudnak. Nagyon fájdalmas ez, hiszen a plébániák nem dúskálnak most - mint általában egyetlen egy intézmény sem - a javakban, amelyekből könnyen lehetne pótolni ezeket a tönkretett vagy elvitt dolgokat. de félnünk kell attól, hogy ez folytatódni fog, mert ez ideig nincs meg egy tettes sem. Amíg el nem kapnak egy-egy ilyen csapatot és statáriálisan meg nem büntetik őket, addig ezek vérszemet kapva egyre inkább végzik ezt a – a közbiztonságot legalapvetőbben megrengető, mert itt egy középületről is szó van – borzasztó munkát. Az is elgondolkodtató, hogyha esetleg egy idős ember van ott, azon a plébánián - mondjuk odatennénk őrnek - akik mindenre elszánták magukat, nem mennének-e neki, nehogy tanú legyen, maradjon. még azt is el tudom képzelni, hogy az ilyeneket megölik vagy megverik.
- Az egyház nagyon komoly kincseket őriz. , az Érseki Palotában beszélgettünk, ahol könyvtár van, kincstár is működött. Ezeknek a védelme biztosított?
- Igyekszünk biztosítani, például vidékről olyan plébániákról, ha van egy-egy nagy értékű szobor, vagy festmény, akkor behozatjuk a múzeumból. Érdekes módon a múzeumunkba is betörtek. A mennyezeten keresztül, padláson át bejöttek. Egyetlen egy terem nem volt biztosítva vagy riasztózva. Az utolsó, mert úgy gondoltuk, hogyha egy tolvaj bejön, akkor mire végig megy, akkorra fölriasztja a rendőrséget, de annyira ismerte a terepet az illető, hogy a padláson keresztül átütötte a mennyezetet és úgy jött be, és egy pár évvel ezelőtt nagy értékű drágakövet szedett le egy püspöksüvegről.
- Azon túl, hogy az illetékes bűnüldöző szerveket értesíti, van-e esetleg olyan belső intézkedés, amely egységes fellépést ír elő ilyen ügyben a plébánosoknak?
- Elemi kérés, hogy amennyire lehet, mindent zárjunk. Ha lehet, legyen riasztó vagy kamera. Csak ez megint egy olyan költség, ami például, teszem azt egy homokmégyi plébániának irreális nagy összeget jelente, ha pedig valaki nagy nehezen eljut arra a vidéki, egy misére, akkor ott akar lenni az áldozaton, és nem őrizni akarja a plébániát.
- Ez a sorozatos támadás, fosztogatás új jelenség vagy a historia domusokban fellelhetők ilyenek vagy még ilyenebbek?
- Bűn és pusztító mindig akadt. Ilyen nyomasztóan nagy számú támadásról azonban nem szolnak a krónikák. Mi szemtanúi vagyunk egy nagy-nagy erkölcsi, közbiztonsági, gazdasági, válságnak. Amely ma már nem csak a bankok elnöki szobájában érződik, de egyre szélesebb körben. Hogy a nem kívánt folyamatoknak komoly kriminalisztikai vetülete is van, az vitathatatlan….
