Névadónk II. János Pál életének főbb állomásai
Karol Wojtyła 1920. máj. 18-án, a Krakkó-közeli Wadowicében született. Apja az osztrák-magyar hadseregben szolgáló katona volt, majd később a megalakuló lengyel közigazgatásban helyezkedett el, anyja otthon nevelte gyermekeit. Fiatal korában több családi tragédia is érte: először nővére halt meg, majd anyja is belehalt második – halva született – leány testvérének szülésébe.
Pár év múlva bátyja halt meg igen fiatalon, majd pedig 21 éves korában apját is elveszítette. Elemi és középiskolába Wadowicében járt, már ekkor látható volt tehetsége a humán területen. 1938-tól a krakkói Jagello Egyetemen kezdett lengyel irodalmat és nyelvtant, valamint filozófiát hallgatni. Az ígéretesen induló tanulmányokat a német megszállás szakította félbe, így fizikai munka végzésére kényszerült (kőbányában, majd szódagyárban dolgozott). 1942-ben határozta el, hogy a papi hivatást választja és beiratkozott a náci megszállás alatt illegálisan működő krakkói szemináriumba. 1946. november 1-én szentelték pappá. Ezután 1946-1948-ig Rómában tanult és doktorált. Hazatérve 1958-ig plébánosként működött Krakkóban és környékén, közben tanított a Lublini Katolikus Egyetemen, ahol megszerezte a habilitációt. 1958-ban nevezte ki XII. Pius segédpüspökké – feladata többek között a főegyházmegyei ifjúság gondozása volt. Az érsek halála után főegyházmegyei adminisztrátorként részt vett a II. Vatikáni Zsinat bizottsági ülésein is, majd később a püspöki szinódusokon, de a egyházmegyéjét továbbra sem hanyagolta el. 1967-ben kreálta VI. Pál bíborossá.
1978. október 16-án választották pápává, II. János Pál néven. Első feladatának a Katolikus Egyház ingadozó, belső, tanbeli egységének, fegyelmének megszilárdítását tekintette. II. János Pál pontifikátusának első évtizedében keleten a kommunizmus Egyház- és emberellenes diktatúrájával, nyugaton pedig az elvilágiasodás, vallástalanodás egyre nagyobb problémájával kellett megbirkóznia. Különös figyelmet szentelt hazájának, Lengyelországnak (legfőképpen a Jaruzelski-féle szükségállapot és a Szolidaritás idején), valamint a világegyházban egyre inkább növekvő aránnyal résztvevő Afrikának, ahol sok helyen folyik ma is misszió. 1981. május 13-án, a szokásos szerdai általános audiencián, a Szent Péter téren, a tömegben áldást osztó pápát egy török merénylő, Mehmet Ali Ağca több lövéssel életveszélyesen megsebesítette. A merényletet a pápa túlélte, pár napon belül megbocsátott támadójának. A támadás végső lezárásaként, II. János Pál megindító személyes gesztust tett: 1983-ban ellátogatott Ağcához a börtönbe és hosszabb ideig négyszemközt beszélgetett vele. A ’80-as évek második felében a felgyorsuló eseményekben tevékenyen részt vett II. János Pál, komoly szerepet vállalva a közép-kelet európai rendszerváltás véghezvitelében. A kommunizmus bukása után, a pápa reményeivel szemben nem a keresztény hit égisze alatt egységesült Európa, hanem a kapitalizmus fogyasztói, egocentrikus szemléletében, ami elkeserítette a Szentatyát. Ezután főleg a fogyasztói világ kényelem-keresése ellen emelte föl szavát, valamint továbbra is nagy figyelmet szentelt a szegénységben élő emberek megsegítésére is. A 2000-es, Szentföldi látogatásán bocsánatot kért a zsidóktól, a keresztények által ellenük elkövetett bűnökért, valamint mások zsidó-ellenes bűnei ellen való nem kellő mértékű fellépésért. A pápa ugyanakkor az arab-izraeli megbékélés ügyében is többször felemelte a szavát. A 2000-es Szentév Rómában nagy ünnepségek sorozatával zajlott, melyek közül kiemelkedett a Világifjúsági Találkozó, természetesen a Szentatya jelenlétében. Életének végén betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, de ennek ellenére mégis teljes szellemi frissességgel, töretlenül végezte feladatát 2005. április 2-i haláláig A boldoggá avatási eljárás halála után azonnal megkezdődött.
Magyarországon két alkalommal, 1991-ben és 1996-ban járt.
