Kecskemét, a nyomdafőváros
Kecskeméten Szilády Károly volt a nyomdászat úttörője. A református nagyapa és apa fia Bécsben tanulta ki a szakmát, és 1841-ben költözött az alföldi városba, megalapítva az első itteni nyomdát. A símítósajtót Orlai Pál budai lakatosmestertől rendelte, a szedőszekrényeket, állványokat Schmacher József pesti asztalostól, a gépeket Helmig és Müller bécsi cégétől, a díszmetszetek kliséit Schiel bécsi mestertől, a betűkészletek kiöntését Sollinger bécsi nyomdásztól, a görög betűkészletet Juhász Dánieltől, a budai Egyetemi Nyomdából, a sorközvonalzókat, szóköz-és betűanyagok öntését pedig a Gottlieb von Haase cégtől, Prágából – tárta a nyilvánosság elé kutatásainak eredményét Székelyné Kőrösi Ilona történész.
Amit Szilády elkezdett, azt nagyon sokan folytatták, méghozzá nagyon is eredményesen. A szakma ezért tartja Kecskemétet a nyomdászat magyarországi fővárosának. Teljes joggal! Az itteni „megyei” nyomda – a Petőfi – a rendszerváltás előtti múltban is mindig különbözött a többi hasonló vállalattól. Miközben mások a helyi napilapot nyomták, és szinte ez volt a legfőbb tevékenységük, mellette pedig olykor könyveket, meghívókat, számlacédulákat gyártottak, Kecskemét – az akkori igazgató Ablaka István személyes döntése nyomán - már a hatvanas évek végén elkötelezte magát a csomagolóanyag-gyártás mellett. Az 1990-es társadalmi-gazdasági fordulat tehát éretten fogadta, és a Petőfi megkezdte új – továbbra is sikeres – versenyét. A legkülönbözőbb – közgazdasági, üzletfilozófiai és közönséges racionalizálási – okok miatt a nagyvállalat karcsúsodni kezdett. És éppen ez vezetett új – kisebb és nagyobb – cégek, egyéni vállalkozások megszületéséhez. Az innen – akár önként, akár kényszerűen – távozó szakemberek a szükséges tudást vitték magukkal, azt a hihetetlenül gazdag gyakorlati tapasztalatot, ami nélkül eredményesen dolgozni aligha lehetséges.
Ma a városban és a környékén csaknem kétszáz olyan társas és egyéni vállalkozás működik, amely valamilyen módon kapcsolatban van a nyomdászattal. Grafikai stúdiók és levilágító műhelyek, garázsnyomdák és milliárdos forgalmú nagy cégek - a profil tényleg mindenre kiterjed a könyvtől a prospektuson át a napi- és hetilapgyártásig, a közlöny-nyomtatástól a szalámibél-feliratozásig, a technológia pedig a klasszikus módszereket éppúgy felöleli, mint az up to date digitális eljárásokat.
Kecskemét méltó módon őrzi és ápolja a nyomdászati hagyományokat. Szilády Károlynak a Vasútparkban van szobra, emlékét márványtábla is idézi. Legújabban pedig a Porta Egyesület lett a tradíciók letéteményese. A mai formájában 2002 óta működő civil szervezet maga is aktív szereplője a kiadványpiacnak, hiszen vannak saját lapjai, időszaki tájékoztatókat ad ki, illetve helytörténeti kutatásokat publikál – már több mint 30 kötete jelent meg.
- Sajtónap a mi szervezésünkben csakis a nyomdászokkal – kollégákkal – együtt lehetséges, soha nem maradtak ki a meghívottak köréből – mondta a Print & Publishing kérdéseire válaszolva Farkas P. József – korábban a Petőfi Népe főmunkatársa, utóbb a Kecskeméti Lapok főszerkesztője -, a Porta alapítója. Az egyesület létrehozott jó néhány alapítványt, a környezet- és természetvédelemtől a műemlékvédelemig, a szociális szolgáltatástól a beruházás-menedzselésen át a rendezvényszervezésig számtalan feladatot vállal magára.
Farkas P. József:
- Arra kellett rájönnünk, hogy a kecskeméti nyomdászat, amely egy közös „forrásból”, a Petőfiből ágazott el, mára lényegében csak a mi rendezvényeinken találkozik. A szakma nagy öregei és ifjú tehetségei ma már nem egyetlen vállalatnál vannak, hanem sok-sok – egymással is versenyző – cégben. De az általunk szervezett Gutenberg-napon mégis mindenki szót ért a másikkal. Szokásosan Fábián Endre von mérleget az aktuális nyomdai történésekről, majd korreferátumok következnek. Egyesületünk emléktáblát helyezett el a város több pontján az egykori nyomdászok tiszteletére, Szilády Károlyról pedig díjat neveztünk el, és eddig tíz kiemelkedő teljesítményt ismertünk el vele. Elsőként – posztumusz – Ablaka Istvánt tüntettük ki. Megkapta a Print2000 kollektivája, a megyei könyvtár, Székelyné Kőrösi Ilona, Szilády-kutató, Tarapcsik Sándor könyvkötő, Kiss Árpád, a Petőfi Nyomda legendás szakértője, a Korda Nővérek Kiadója, Heltai Nándor helytörténész. Az ünnepségeket ma már a város legnagyobb rendezvénysorozata, a Hírös Napok keretébe illesztve rendezzük meg, ezzel is jelezve rangjukat.
A Porta Egyesület legújabban – tudtuk meg – fontolóra vette egy kecskeméti nyomdamúzeum létesítését. Az ötlet valóban kézenfekvő, hiszen még egy most frissen végzett gépmester sem biztos, hogy látott tégelysajtót, eltűntek a reprodukciós fényképezőgépek, a monó- vagy linoszedés sem közismert már, mint ahogyan fényszedés is kiment a divatból.
- Többen, többféle gépet ajánlottak fel, tehát eszközoldalon aligha jelent problémát a múzeum berendezése. Lehet, hogy ez a következő projekt – Kecskemét annyi mindent köszönhet a nyomdászatnak, hogy egy hagyományokat ápoló egyesület aligha tehet szebbet és jobbat, mint ha megőrzi a szakma emlékeit – mondta befejezésül Farkas P. József, a Porta Közösségek Szövetségének elnöke.
Ballai József
