A panelektől a szakrális műemlékekig
Kétségtelen, hogy térségünk építészeti arculatának alakításában, műemlékvédelmében, kiemelkedő szakmai és koordinációs szerepet vállalt az elmúlt 35 évben Borbély Lajos, Bács-Kiskun főépítésze, a megyei építészkamara elnöke. Részt vállalt a nyolcvanas években megfogalmazott rendezési, környezetépítési elvek megvalósításában, amelyek alapján megújultak a megye városközpontjai, épült-szépült a hajósi és a császártöltési picefalu, a Homokhátságon funkciót váltó tanyavilág. Kezdeményezésére jött létre 1990-ben a Bács-Kiskun környezetalakításában meghatározó jelentőségű Falufelújítási és Műemlékvédelmi Alapítvány. Számtalan szakmai elismerés – köztük a Kós Károly-díj – mellett, érseki és pápai áldás jelzi az egyházi műemlékek megmentéséért végzett sokszínű tevékenységét.
- Az elmúlt évtizedekben mi jellemezte leginkább Bács-Kiskun építészetét?
- A hetvenes-nyolcvanas esztendőkben még javában tartottak a házgyári építkezések a megye nagyobb városaiban, de emellett jelentős felújítási munkák is történtek a műemléki közösségi épületeket illetően. Gondoljunk a kecskeméti Cifrapalotára, a színházra, a bajai és apostagi zsinagógára, vagy a kalocsai Nagyszemináriumra, az érsekségi épületekre, hogy csak néhányat említsek a jelentősebb rekonstrukciók közül – nyilatkozta lapunknak Borbély Lajos. – Azután a házgyári uniformizált panelprogramok helyett, az egyedi lakásépítések hódítottak teret, amelyek tervezése már a környezetet, a táj jeleget is figyelembe vette, miközben igyekezett alkalmazni a legújabb technológiákat és technikai berendezéseket. A környezettudatos építkezéseket illetően, némi kisiklást a rendszerváltozás utáni esztendők hoztak azokon a településeken, ahol ezt nem akadályozta meg alapos területfejlesztési, rendezési terv.
- Konkrétan mire gondol?
- Arra, hogy az építkezési vállalkozók minél több lakást próbálnak egy tömbbe zsúfolni, hiszen ez az anyagi érdekük. Ugyanakkor a lakóközösségnek parkolókra, parkra, játszótérre, szolgáltató létesítményekre, jó utakra és sok minden másra is szükségük van a normális élethez. Egy gondos városi vezetés ezekről sem feledkezik meg, amikor kiadja az építkezési engedélyeket. Ezzel együtt az a véleményem, hogy Bács-Kiskun megtartotta az agrár megyékre jellemző harmonikus építészeti arculatát, vagyis a nagyobb iparvidékekkel ellentétben, itt semmiféle igazán káros létesítmény sem emeltetett az elmúlt évtizedekben.
- Sok műemléki, egyházi épület megmentésében vállalt szerepet az elmúlt három és fél évtizedben. Ha visszatekint, s ha ma körbenéz, milyen változásokat lát Bács-Kiskunban?
- A népesség alakulása jelentős mértékben meghatározza egy település műemlékeinek sorsát. Mert ha ugrásszerűen nő a lakosság száma – mint a hetvenes években -, több közösségi épületre van szükség, s akkor megtehetik, hogy új iskola, egészségház építése helyett, egy műemléki kastélyt, vagy kúriát újítanak fel és használnak oktatási, művelődési, szociális célra. De ma sajnos nem ez a jellemző, hiszen a kisebb települések teljesen elöregedtek. Egyrészt kevesebb gyerek születik, másrészt a munkalehetőségek a nagyvárosok felé vonzzák a fiatalokat. A falvak műemlékeit ma már csak pályázati pénzek menthetik meg. Vagy olyan példaértékű civil szervezetek, amilyen a kecskeméti Porta Egyesület, mely számtalan kistelepülés szakrális létesítményeinek felújítását szervezte meg az elmúlt években. Sőt új templomot építettek Kisizsákon, meg a kecskeméti Műkertvárosban. Ez utóbbinak a tervezésére én vállalkoztam, és igyekszem az egyesület építő, vagy megmentő munkáját azóta is támogatni. Én annyi szeretetet ismeretlen emberektől még soha nem kaptam, mint a műkerti kápolna kivitelezése, majd felavatása során. De egy csoda volt a kunbaracsi harangtorony és sok más szakrális hely felújítása, vagy a most átadott Wojtyla Barátság Központ megvalósítása is a Porta Egyesülettől. Ezek mind reményt keltő példák arra, hogy válságoktól terhes, elvadult világunkban igenis vannak még szép számmal olyan emberek, akik a nemes ügyekért nem restek önzetlenül segítő kezet nyújtani.
