Köszöntők a Wojtyla Barátság Központ átadásán - 2. rész
Képgaléria
A napokban nagyszabású ünnepség keretében adták át ismét rendeltetésének az immár kívül-belül megszépült Wojtyla Barátság Központot. Az eseményen több száz meghívott vett részt. A díszvendégek között volt többek között dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét érseke, dr. Balázs Péter külügyminiszter, Joanna Stempinska lengyel nagykövet, Ewa Filipiak Wladowice polgármester asszonya, dr. Zombor Gábor Kecskemét polgármestere és dr. Gyenesei István országgyűlési képviselő. Megható gesztusként, a lengyel és a magyar fél egymás nyelvén köszöntötte a megjelenteket. Az alábbiakban a szónokok beszédéből közlünk részleteket.
Olvasás tovább
A barátság a tettekben él
Van egy lengyel mondás, miszerint a barátság a tettekben él, és ezt ezen a mai eseményen különösen igaznak érzem - mondta ünnepi beszédében Joanna Stempinska lengyel nagykövet. - Köszönettel tartozom Önöknek, amiért hosszú évek megfeszített munkája, a közös igyekezet, sok imádság után, ma itt állhatunk a megszépült Wojtyla Barátság Központ előtt. A megnyitástól kezdve, ha csak távolról is, de figyelemmel kísérem az intézmény életét, a ház történetét. Szeretnék gratulálni mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy ma ebben az újjászületett polgárházban a város elesettjei, a rászorulók hajlékra, egy tál ételre, vagy akár néhány jó szóra számíthatnak. Köszönet illeti Zombor Gábor polgármester urat és a kecskeméti városvezetést, amely a szoros és jól működő stratégiai kapcsolatot ápol az Ewa Filipiak polgármester asszony által képviselt Wadowice vezetésével, és amely döntő szerepet játszott abban, hogy a mai napon itt lehetünk. Hálával tartozunk a katolikus egyház támogatásáért Bábel Balázs érsek úrnak és a Böjte Csaba atyának, akik lelki muníciót adtak ehhez a remek kezdeményezéséhez. És nem utolsó sorban, mindnyájan őszinte hálával tartozunk Farkas P. József úrnak, aki ennek a létesítménynek szervezője, fenntartója és fő motorja is egyben.
- Ez a ház a Karol Wojtyla Barátság Központ nevet viseli, ami számomra azért fontos, mert a névadás gesztusával nemcsak II. János Pál pápai küldetését, egyházfői szolgálatát ismerik el a szervezők, de arra is felhívják a figyelmet, hogy a 20. század egyik legfontosabb szereplője egyszerre lengyel hazafi is volt. „Ne féljetek!” - mondta pápává választása utáni első miséjén, egy olyan időben, amikor vajmi kevés esély látszott arra, hogy sorsunk Európa innenső felén szabaddá válhat. Ne féljünk, mert az igazi értékeinket, az Istentől kapott szellemi, lelki javainkat senki sem veheti el tőlünk. Ez a tanítása is mind a mai napig élő és érvényes, sőt az ezredforduló után még aktuálisabbá vált számunkra, és személyesen számomra is. A krisztusi alázat és szeretet példáját, valamint az isteni bizonyosságot mutatja nekünk, amikor azt mondja, hogy ne féljünk szeretni embertársainkat és önmagunkat, ne féljünk megnyílni, és szóval, cselekedettel hirdetni az evangéliumot. Ezt az evangéliumi munkát végzi a Karol Wojtyla Barátság Központ is, nemzeteink ezzel is ápolják az azonosságon, szolidaritáson és közös hagyományokon épülő barátság szellemét. A lengyel pápa mondta: Az ember nem attól lesz nagy, amit birtokol, hanem attól, hogy kicsoda. És nem attól lesz nagy, amije van, hanem attól, amit másokkal megoszt. Kívánom, hogy az elkövetkező évtizedekben ebben a szellemben töretlenül és hasonló elkötelezettséggel végezze munkáját ez a központ, és a jövőben is mutasson példát mindenkinek szolidaritásból, szeretetből, és segítségnyújtásból!
„Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség”,
- Boldogemlékű nagy pápa képe előtt állva mit lehet mondani ilyenkor, amikor valami új, valami nagyszerű, valami olyan érték teremtődik, amire sokaknak szüksége van? Talán megengedik nekem itt valamennyien, hogy ennek az alkalom okán, és hívő katolikusként, mindenkit úgy köszöntsek: Dícsértessék a Jézus Krisztus! – mondta az ünneplő közönségnek dr. Gyenesei István. - Az élet nagyon furcsa, és nagyon váratlan helyzeteket tud teremteni. Nekem ifjú politikusként mindkét alkalommal, amikor Karol Wojtyla pápaként Magyarországon járt, volt lehetőségem részt venni egy-egy istentiszteleten. Először a pécsi repülőtéren, majd a második alkalommal Győrben. S akkor már megfigyeltem azt, hogy a legnagyobbaknak is - ez a mai nap erre egy kicsit példa -, szükségük van segítőkre. Segítőkre a hit mellett, s az isteni erő mellett, akik ott állnak mellettük, vagy éppen egy lépéssel mögöttük.
- Milyen furcsa az élet. Ma Muhi községben kezdtem a napot. A Muhi csata emlékére, ott most arra készülnek, hogy IV. Bélának, a második államalapítónak egy szép szobrot állítanak. A helyszínen szót válthattam Piero Marini érsek úr, aki egy lépéssel mindig ott állt a nagy pápa mögött. Tőle kaptam egy képet, amelyen ő látható II. János Pál pápával. Pedig fogalma nem volt, hogy én ma még ide fogok jönni… Itt ma sokaknak köszönhetjük meg azt, hogy egy nagy összefogás eredményeképpen létrejött ez a barátság központ. Korábban, önkormányzati miniszterként, én magam is a támogatókhoz csatlakozhattam, és ezt boldogan, büszkén vállalom. De nem azoknak kell megköszönni soha, akik kapnak, hanem azok köszönjék meg, akik tudnak adni, akiknek volt, van lehetőségük, erejük, ha kell hatalmuk, pénzük, és legfőképpen hitük, hogy adnak arra, amire leginkább szükség van. Amikor Muhiban a katolikus misén az utolsó mondathoz értünk, hogy „Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség”, az rémlett fel bennem, hogy milyen jó lenne, ha ez mindig mindenki így is gondolná. Mert soha, senki ne higgye azt, hogy övé az ország, övé a hatalom, mert nem az övé, hanem azé, aki fölöttünk van. Ezt ne sajátítsa ki senki. Azt hiszem, hogy ennek a mai napnak ez az üzenete. Nem az enyém, nem a miénk, hanem övé. Az is, ami itt és most készült. Köszönöm mindenkinek, hogy tette a dolgát, és köszönöm, hogy mindezt itt Önöknek elmondhattam.
