Benczúr Csaba: Új magyar horogkereszt
A napokban került a könyvesboltok polcaira Benczúr Csaba: Új magyar horogkereszt című regénye, amely a szegedi Bába Kiadó gondozásában került a nyilvánosság elé. A cím beszédes. Ma, mikor a világsajtó vezérpublicistái, szakértői vészharangokat kongatnak írásaikban a magyarországi szélsőjobb előretöréséről, amikor a hazai nemzeti ünnepekről szóló híradások többsége szélsőséges csoportok botrány okozásairól, balhéiról szólnak, sajnos nem kell erősen koncentrálnunk, hogy megértsük és tudjuk, miről is lehet szó ebben a regényben. A mű Magyarországon a 80-as évek eleje óta jelen levő szélsőséges formákat öltő idegengyűlöletről szól. Megkísérli bemutatni az idegengyűlölet ideológiai, pszichológia alapját, mozgásterét és a jelenséget körülvevő elutasító társadalmi közeget.
Furcsa regény ez. A jellemek, karakterek elemzésénél látszik, hogy hatalmas élményanyagból dolgozhatott a szerző. Jellemzései, leírásai, a munka drámaisága azt mutatja, hogy a felszín alatt érzékeli, látja, empatikusan fel tudja dolgozni a mélységeket egy-egy nem kívánt jelenség mögött. Szociálpszichológiai pontossággal ismerhetjük fel az okokat, a motívumokat. Egy izgalmas drámasort követhetünk, ugyanakkor lehetőségünk nyílik arra, hogy már-már didaktikus adatgazdagsággal találkozzunk. Az új magyar horogkereszt három könyvből álló, témájában lazán egymáshoz kapcsolódó sorozat, a gyűlölet trilógia befejező része.
Az első, az Auswitz ma című, a nácik II. világháborús népirtásáról szól. A Hol van az Isten? (Vukovártól Szarajevóig) című második könyv a közelmúlt kegyetlen háborújának, a délszláv háború népirtásait mutatja be, amely a hajdan volt Jugoszláv magyar kisebbséget sújtotta. A trilógia újabb lapjai a ma eseményeiről, az újjáéledő múlt előretöréséről szól. Borzalmas gondolat-kísérlet, amely sajnos ma már nem fikció, hanem átélhető valóság.
Nagy lelki teher olyan könyvet írni, amelynek középpontjában a gyűlölet áll-vallja a szerző utószavában. Valamilyen módon azonban reagálni kell életünk régi és új jelenségeire. Ennek legkézenfekvőbb, egyszersmind legküzdelmesebb módja egy témájában újszerű regény megírása. Benczúr Csaba felelősséggel és tehetséggel fölvértezve készült a feladatra. Érződik a textúrán a belső küzdelem, az érzelmi elkötelezettség, a félelem és a féltés. Éppen ezért lehet hatásos és népszerű, ha a kiadója okosan és jól szervezi meg a terjesztést, és a mű eljuthat a megastore-ok és a kis falusi üzletek árus pultjaira is. Benczúr könyvének legnagyobb értéke, hogy a fikciót kiteljesíti, mondhatnánk, fölturbózza az alakuló valóság. A regényíró érzékelhetően történész lesz, tényfeltáró riporter. Nagy szégyen, hogy ennek a műnek a XXI. század első évtizedének végén figyelmeztető érvényessége van és félhető, hogy a következő években, ha újraolvassuk, még inkább meg kell, hogy értsük. A sötét felhők egyre inkább eltakarják a napot.
