A parlagfű áldásos hatásai
A kecskeméti Porta Egyesület hat éve foglalkozik parlagfű mentesítéssel; a környezet- és városvédelem élharcosai közé tartozik. Rengeteg levél érkezik szerkesztőségünkbe ilyen témákban, új sorozatunkban ezeket a leveleket és az ezekre adott válaszokat tesszük közzé. Kattintás után olvashatja az első részt.
Panaszos:
Én a betegek szempontjából is látom a dolgokat. Én már 40 éve beteg vagyok. Kezdetben csak 2 hétig, ma már egész évben. Nagyon jól tudom, mit szenvednek az allergiások, mert nekem már asztmám is van az allergiától. Tehát tökéletesen tudom, hogy mit kell átélni egy allergiás betegnek. Sőt már keresztreakciót is kivált, így nagyon sok hasznos élelmiszert nem ehetek, mert az is olyan reakciót vált ki, mintha pollenekkel lennének. Már könnyebben fel tudom sorolni azokat a dolgokat, amihez nyúlhatok, ehetek, mint azokat amihez nem. Tehát én minden szempontból átérzem az allergiások nehéz helyzetét. Csak az a baj, hogy mi hiába küzdünk a parlagon lévő földek ellen, főleg a parlagfű ellen, ha vannak, akiket nem érdekel. Azért kell vagy 2 generáció, mire eljutnak odáig, hogy nagyon oda fognak figyelni ezekre a dolgokra. Ezért tartom fontosnak, hogy minden községben, minden városban, minden településen legyenek elszánt környezetvédők, és akkor lehet eredményt elérni. Mi hiába küzdünk, ha a szomszéd községet nem érdekli, nincs egy olyan környezetvédőjük, aki maga is allergiás. Vagy legalább a közeli ismeretségében nincs allergiás. Habár tapasztalatból tudom, nekem is odavágják, hogy mit hisztizek, mivel nem mindig látványos a rosszullétem. Sőt sajnos az éjszakám nagy részét veszi el az életemből, mert majdnem ülve kell aludnom, hogy ne fulladjak, meg nem kapok levegőt az orromon, a szám kiszárad. Tehát tudnám ecsetelni oldalszámra, hogy mit kell átélni. De ezt csak az tudja, aki allergiás és egész évben. Nem ehetek diót, mogyorót, paradicsomot, dinnyét, őszibarackot, meg sorolhatnám napestig. De addig amíg valaki nincs benne, az nem tudja, hogy mit kell átélni nap mint nap. Ezért írtam, hogy az emberek gondolkodásán kellene változtatni, mint ahogy a szemeteléssel kapcsolatban is. Már lassan megesz bennünket a sok szemét, mégis szemetelnek. Pedig egyre több lehetőség van a hulladékok gyűjtésére, mégsem gyűjtik.
Ezen elvitatkozhatunk sokáig. Amíg az emberek nem akarnak tenni érte, hiába minden büntetés, kényszer, akkor sem fognak tenni érte. A kormányra ezt a terhet nem lehet rátenni, mert ők büntetni tudnak ugyan, de sokszor hiába. Csak az emberek gondolkodásán, hozzáállásán kell változtatni. Ezt pedig óvodás korban lehet elkezdeni, és talán akkor már az ő gyerekei abban nőnek fel, hogy mindenre odafigyel. A mai felnőtt korosztályt már nem igen fogjuk megváltoztatni sajnos. Habár nekem az a tapasztalatom, aki velem egyszer szemetet szedett, vagy parlagfüvet, az odafigyel a környezetére, hogy rendbe legyen.
Hát erről lehetne órák hosszat írni.
Válasz a levélre:
Egyetértek, hogy a mindenkori kormánynak elsősorban nem a büntetés a feladata, de az igen, hogy az Alkotmányban is előírtakat betartassa és megteremtse azokat a feltételeket, amivel ennek biztosítása garancia. Az emberek egészségével senkinek nincs joga játszani. Vannak témák, amit van idő neveléssel megváltoztatni, pl. kutyák kérdése, szemetelés stb., de vannak témák-és ilyen a parlagfű-amivel kapcsolatban érdemben azonnal cselekedni kötelessége. Gondolom, nem tartja megoldásnak, amit leveléből idézek, \"kezdetben csak 2 hétig voltam beteg, ma már egész évben\"- ezt a sorsot a kormány nem szánhatja a lakosságnak, mikor már milliós nagyságrendű a betegség, aminek okát tudjuk és a megoldás lehetősége is ismert, csak tenni kellene elkötelezetten, érdemben.
