Bugaci romantika: Csárda, csárda, régi, öreg csárda
Képgaléria
Nehéz idők járnak a világhírű Bugaci Csárdára. A gazdasági válság hatására ugyanis a korábbinál jóval kevesebb külföldi turista érkezik hazánkba és emiatt Bugacon is jelentősen csökkent a látogatók száma. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a külföldieken kívül a belföldi turisták is elmaradoztak. Ma már ugyanis nem nagyon engedheti meg egy átlagos magyar család magának, hogy kirándulásokat szervezzen, és eközben vendéglőben étkezzen.
Ebben a nehéz helyzetben különösen nagy a jelenősége annak és egyfajta kilábalást sejtett a bajból, hogy az ország talán legkiválóbb három vendéglátó szakembere vezeti tulajdonostársként jelenleg is a Bugaci csárdát. Balogh Árpád, Tóth József, és Törőcsik Zoltán. Méltó kezekben van tehát a magyar Alföld egyik gyöngyszeme. Melynek történelme egészen az 1800-as évek elejéig nyúlik vissza, hiszen már Petőfi Sándor is megemlékezett a Bugaci Csárdáról az egyik költeményében.
- A csárda a hangulatában még mindig idézi azokat az időket, amikor a kietlen rónaságon vándorok jártak, és a betyárok voltak az urak – vezetett körbe a világhírű vendéglőben Balogh Árpád. - A kietlen rónaságon Bugac Pusztán csárdánk hatalmas fák árnyékában nyugszik, és ide várjuk mindazokat, akik megismernék a magyar történelem egy darabját, megkóstolnák a magyar konyha gyöngyszemeit.
Kóstolni való pedig van bőven. Csak néhány remekmű neve az étlapról: tárkonyos alföldi betyárleves, libaleves, libamájszeletek rántva, magyaros sertésérme, bográcsgulyás, marhapörkölt vörösborban. Ami pedig minden alkalommal elnyeri a vendégek tetszését és igazi „siker-sztorija” a vendéglőnek, a különleges desszert: a bugaci lángoló palacsinta barackízzel.
