Tehetséges japán gyerekek kiállítása a Művész Kávézóban - képgalériával
Képgaléria
Aomori városa évente megrendezi híres szülötte, a japán fametszet készítő művész, Munakata Shiko (1903-1975) emlékére az általános és középiskolás gyermekek alkotásainak kiállítását. A díjnyertes művekből minden évben válogatást küldenek partnervárosunkból. Ezeknek a remek műveknek egy részét tekinthetik meg mától (augusztus 17.) a Művész Kávézóban. A kiállítást Takamizu Hidero Első Titkár, a Japán Nagykövetség Kulturális Osztályának vezetője, és Király József, a Kecskemét-Aomori Baráti Kör elnöke nyitotta meg.
A Kecskemét-Aomori Baráti Kör idén ünnepli fennállásának 15-ik évfordulóját. A jeles esemény megünneplésére az év folyamán számos rendezvényt szervez a Baráti Kör. Ennek a rendezvénysorozatnak egy újabb állomása ez a rajzkiállítás.
A művészről:
Munakata Shiko festő és fametszet készítő művészként tevékenykedett Japánban a Showa korszakban.
1903. szeptember 5-én született Aomoriban a helyi kovácsmester 15 gyermeke közül harmadikként. A család szegény anyagi helyzete miatt csak az általános iskolai képzést állt módjában elvégezni, azonban már kora gyermekkorától kezdve szenvedéllyel fordult a művészetek felé. Harmadik osztályban elkezdte díszíteni osztálytársai papírsárkányait. Később úgy nyilatkozott, hogy művészeti ambícióit Vincent van Gogh (1853-1890) inspirálta. Ifjúként úgy döntött, hogy ő lesz „Aomori van Gogh-ja”. 1924-ben Tokyo-ba költözött, hogy professzionális szinten elsajátítsa az olajfestés művészetét.
Korai karrierjét akadályok tarkították. Mivel nem tudta festményeit eladni, cipőjavítást vállalt és natto-t (hagyományos japán szójabab ételt) árult, hogy megkeresse mindennapi betevőjét. A Japán Művészeti Akadémia Kiállításáról négy alkalommal is elutasították, míg végül 1928-ban egyik művét kiállították. Azonban addigra figyelme az olajfestményekről a hagyományos japán fametszetek felé fordult.
1926-ban fekete-fehér fametszeteket kezdett készíteni, két évvel később pedig a sosaku hanga („kreatív metszetek”) stílusban alkotó Hiratsuka Unichi (1895-1997) metszetkészítő művész tanítványa lett. 1929-ben négy művét felvette bemutatandó alkotásai közé a Shunyokai Kiállítás, ami önbizalmat adott a művésznek. A következő évben újabb négy alkotását mutatták be a Kokugakai Nemzeti Kiállításon és ezzel megalapozta karrierjét.
1935-ben Yanagi Soetsu (1889-1961), a mingei (népművészeti) mozgalom atyja Munakata 25 alkotását vásárolta meg a Kokugakai éves tavaszi kiállításán. Ez jelentősen megváltoztatta a művész életét, akinek nevét ettől kezdve összekötöttek a japán népművészeti mozgalommal.
1936-ben Kyoto-ba ment, ahol számos Buddhista templomba ellátogatott és sok szobrot megtekintett. A Buddhista vallás képvilága jelentős befolyást gyakorolt Munkata művészi stílusára. Legnagyobb alkotása a „Buddha tíz nagy tana” (1939) című műve.
A művész háza és fametszeteinek nagy része Tokyo 1945. májusi amerikai bombázásakor megsemmisült. 1945-51. között a Toyama Prefektúrabeli Fukumitsu városban élt. A II. Világháború után Munakata számos további fametszetet, valamint víz- és olajfestményeket, kalligráfiákat, és könyvillusztrációkat készített. Műhelyét Kamakura-ba, Tokyo-hoz közelebb helyezte át.
1959-ben az Egyesült Államokba és Európába is ellátogatott, egyetemeken előadásokat tartott. Alkotásait Japánban és a tengeren túlon is díjakkal jutalmazták. 1952-ben a svájci Lugano-ban megrendezett 2-ik Nemzetközi Metszet Kiállításon “Kiválóság Díjat” kapott, 1970-ben pedig a “Kultúra Rend” díjjal, a legmagasabb művészeti elismeréssel tüntették ki, melyet a japán kormány ítél oda.
A művész 1975. szeptember 13-án hunyt el tokyo-i otthonában. Síremléke, mely Vincent van Gogh-éhoz hasonló, Aomoriban található.
