Emberi végtisztesség

Azt mondják, a halottról jót, vagy semmit. S hozzáteszik, hogy mindenkit megillett a végtisztesség. – Így vannak ezzel a méltán népszerű, számtalan karitatív tevékenységet felvállaló kecskeméti Porta Egyesület aktivistái is. Éppen ezért, a Ferences Imaközösség tagjaival karöltve, rendszeresen vállalkoznak arra, hogy elkísérjék utolsó útjukra azokat az embertársainkat, akiknek nincs senkijük, hogy megadva a végtisztességet, elmondjon értük egy imát. Ma is volt egy ilyen szertartás a Kecskeméti Köztemetőben. Barta János 48 éves hajléktalant búcsúztatták. A hírek szerint, a szerencsétlen embernek legalább olyan szörnyű volt a halála, mint az élete. Hiszen állítólag, valaki agyonverte egy benzinkút közelében néhány forintjáért, vagy csak részeg dühének szakítva gátat a minap. A civil szervezet aktivistái egy pillanatra elámultak, amikor csatlakozott maroknyi gyászoló csoportjukhoz két ismeretlen asszony. Először azt gondolták, hogy mégis találtak rokonokat, hozzátartozókat az illetékesek, de hamar kiderült, hogy másról van szó. Két MÁV-dolgozó jött el végső búcsút mondani Balog János temetésére. A hajléktalan férfi ugyanis, az utóbbi években az állomás környékén tengődött, jól ismerték és sokszor megsegítették az ott dolgozók. Mert sanyarú sorsa ellenére, rendes embernek tartották. S amikor megtudták, hogy meghalt, úgy gondolták, az utolsó útján sem hagyják magára. Nem nagy ügy ez, szóra sem méltatják majd a sztárocskákat körbelihegő tévék, szenzációkat hajkurászó újságok. Nem nagy ügy, mégis reményt keltő, hiszen egy embertelen világban embertelenül elpusztított embertársunkat, megillették az emberi végtisztességgel...