Dr. Bábel Balázs beszéde a Pünkösdváró Európa Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozón
Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek beszédét hallgathatják meg a következőkben, mely a Pünkösdváró Európa Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozón hangzott el a Szegedi Dómban. Kattintás után a beszéd írott változata is elérhető.
„Menjetek tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” (Mt. 28, 19-20.)
A beszéd csodálatos mondhatni legcsodálatosabb képessége az embernek. Gondolatai testesülnek meg benne. Az Isten Igéje ünnepé teszi a szót. A szó érintkezik Isten világával, mert Isten szava által teremtett. Jézus azt tanította: Ég és Föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak. Az egyszerre titok és teológiai mélység hogy az isteni szó testesült meg időszámításunk kezdetén emberré. Emberré, aki vállalta egy helyhez, időhöz, kultúrához, nemzethez való kötöttségét. Ezért magától értetődő, hogy Jézus Krisztus utolsó parancsa, amely minden nemzethez küldi az apostolait, ami minden nemzet saját nyelvén való igehirdetést is jelentett.
Föl kell figyelnünk arra a jézusi szóra, hogy tanítvánnyá tegyük a népeket. A tanítványság régi értelmében, amikor a mester és a növendék együtt élt hosszú időn keresztül jóban-rosszban. S ebbe már beleszövődtek a barátság szálai, egymás múltjának a megismerése, a közös élmények átélése. Oktatni lehet idegen nyelven is, az jobbára csak értelmi feladatot jelent, nevelni, tanítvánnyá tenni valójában csak anyanyelven történhet, mert az érzelmek ár-nyaltságát, a fogalmak teljes tisztaságát fejtörés nélkül bármikor csak anyanyelven fejezhetjük ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az Evangélium hirdetése mindig anyanyelven történt a katolikus egyházban is, ahol pedig a liturgia nyelve a katolicitás miatt sokáig latin volt.
Elgondolkodtató az is, hogy a görög nyelvre fordított Evangéliumok megőrizték Jézus arám anyanyelvén mondott szavát, pontosan akkor, amikor életének határhelyzetébe került. A kereszten a zsoltárból való imáját így őrizték meg: „Éli, éli lamma szabaktani” Én Istenem én Istenem miért hagytál el engem.
Az imádság a lélek lélegzetvétele legbensőségesebben mindig anyanyelven szól. II. János Pál pápa nagyon sok nyelven beszélt, a halálos merénylet alkalmával lengyelül imádkozott. Akitől megtagadják anyanyelvének használatát legalapvetőbb emberi jogát vonják meg, nélküle elveszítjük önazonosságunkat, családi és nemzeti múltunkkal való kapcsolatunkat.
Már az 1600-as évek elején Pázmány Péter esztergomi érsek, akinek egyházmegyéje éppen a mai Szlovákia területe volt, elrendelte a papoknak, hogy ahol szlovákok élnek ott mindig anyanyelvükön tanítsanak. Könyvtárunkban őrizzük Patachich Gábor kalocsai érsek 1738-ból való három nyelvű magyar-horvát-német szertartáskönyvét, ami szintén ennek a nyelvi nagyvonalúságnak a bizonyítéka.
Szabad legyen egy mai személyes példával élnem, amikor ennek folytatását a mi egyházmegyénkben megvalósítom. Bár elenyésző számban élnek Duna menti svábok és bunyevácok a magyar hívekhez képest, de minden évben még a székesegyházban is ünnepi liturgiában megtartjuk az anyanyelvi szentmisét, amelyen részt veszek. A saját templomukban pedig, amikor igény van rá tehetik ugyanezt a hívek. Van olyan nemzetiségi falu, ahol először mindig saját nyelvükön köszöntenek a hívek.
Ha egy állampolgár őrzi és gyakorolhatja hivatalosan anyanyelvét és mellette beszéli az állam hivatalos nyelvét, az minden országnak csak gazdagságot jelent. Azért imádkozom, hogy az államok vezetőinek a Pünkösdváró Európa Ökumenikus Találkozó alkalmából a Szentlélek nyissa meg szívét és elméjét, ennek az igazságnak a felismerésére.
Forrás: Dr. Bábel Balázs érsek
