Ha valaki nem szereti embertársait, nem lehet igazán hívő ember
Képgaléria
XVI. Benedek ezúttal is még a Castel Gandolfó-i nyári pápai rezidenciáján imádkozta vasárnap délben az Úrangyala imádságot a nagy számban egybegyűlt helybeli hívekkel és Olaszországból, valamint a világ más országaiból érkezett zarándokokkal. Az imádság alkalmából a vasárnapi szentmise olvasmányairól elmélkedett a pápa. Ezen az évközi 24. vasárnapon Isten Szava a következő két fontos kérdést intézi hozzánk: „Ki nekem a Názáreti Jézus?” Illetve: „Hitem megmutatkozik-e cselekedeteimben?”
Az első kérdés a vasárnapi evangéliumban hangzik el. Jézus e szavakkal fordul tanítványaihoz: „Ti kinek tartotok engem?” Péter válasza gyors és kristálytiszta: „Te vagy a Krisztus”, vagyis a Messiás, akit Isten azért küldött, hogy üdvözítse a népet. Az emberek nagy részével ellentétben, Péter és az apostolok szilárdan hiszik, hogy Jézus sokkal több, mint egyszerűen egy nagy tanítómester vagy próféta.
A tanítványok hite szerint Jézusban jelen van Isten és cselekszik benne. Amikor azonban Jézus nyíltan kijelenti, hogy nagy szenvedések várnak rá, Péter rémülten visszautasítja ezt a lehetőséget. Akkor Jézus erőteljesen korholja Pétert: értésére adja, nem elég hinni, hogy Ő Isten, hanem a szeretet nevében követni kell őt a szenvedés és a kereszthalál útján. Jézus nem azért jött el, hogy eszmékre tanítson bennünket, hanem azért, hogy mutassa számunkra az életre vezető utat. Az igazi hit a szeretet útja. Ha valaki tiszta és őszinte szívvel szereti felebarátját, akkor valóban megismeri Istent. Ha viszont valaki azt állítja, hogy van hite, de nem szereti embertársait, akkor nem igazi hívő és Isten nem lakik benne. Ezt állítja világosan a vasárnapi szentmise második olvasmányában Szent Jakab apostol: „Jócselekedetek nélkül a hit önmagában halott.”
Ezzel kapcsolatban a pápa Aranyszájú Szent János, az egyik legnagyobb egyházatya szavait idézte, aki éppen Szent Jakab említett levelével kapcsolatban ezt írja: „Ha valakinek igaz ugyan a hite az Atyában, a Fiúban, amint a Szentlélekben is, ám ha nem él helyes életet, a hit nem elég ahhoz, hogy üdvözüljön. Amikor tehát azt olvasod az evangéliumban, hogy „az örök élet az, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent”, ne gondold, hogy ez elég az üdvösséghez. Aki üdvözülni akar, annak szüksége van a legtisztább életre és magatartásra.”
A Szentatya az Úrangyala imádság alkalmából mondott beszédében végül még emlékeztetett a Szent Kereszt felmagasztalása és az azt követő Fájdalmas Szűzanya ünnepére. Mária tanítson meg bennünket arra, hogy az odaadó szolgálaton keresztül fejezzük ki hitünket és mindig készen álljunk arra, hogy akár áldozatok árán is, hűségesek maradjunk a szeretet és az igazság evangéliumhoz, abban a meggyőződésben, hogy cselekedeteinkből semmi sem vész el. A pápa végül még a világnyelveken is megismételte beszéde főbb gondolatait, továbbá szlovákul köszöntötte egy nyitrai katolikus gimnázium tanárait.
