DUNÁNTÚLI NAPLÓ: CIKK A PORTA KÉKESDI TEMPLOMÉPÍTÉSÉRŐL
Képgaléria
Baranya megye napilapja, a Dunántúli Napló, a Porta Egyesület első kékesdi megjelenése napjától hírt adott a kecskeméti templomépítők ottani próbálkozásairól, küzdelmeiről, dillemáiról - és persze a sikereikről is. Köszönhető ez természetesen a kecskeméti illetőségű, egykor a Porta Köztér-munkacsoportjában is segítő HÁMORI ZOLTÁN főszerkesztő úrnak. Aki kecskeméti lokálpatriótaként többször megtapasztalta, hogy milyen hatékony lehet, ha egy aktív, segíteni akaró civil csoport és a sajtó összefog. Köszönjük egykori kollégánknak, a legnagyobb példányszámú Axel Springer megyei lap vezetőjének a figyelmet, az ismételt segítséget.
Az alábbi cikk a Dunántúli Naplo 2009. október 26.-i számában jelent meg. A cikk szerzője dr. Kozma Ferenc, főmunkatárs volt.
-------------------------------------------
Farkas P. József januárban tett ígéretet arra, hogy pénzt gyűjt a kékesdi templom befejezésére, s úgy vélte, hogy a létesítményt a püspökség millenniumi évében fel fogják szentelni. Ez megtörtént. Vele beszélgettünk erről az időszakról. Az építkezés lényegében augusztusban és szeptemberben zajlott, volt, amikor egyszerre ötven ember dolgozott a területen.
– Összefoglalná, mi történt azóta, hogy a kecskeméti egyesület felkarolta a munkálatokat?
– Kékesden, amikor minket odahívtak, egy, az erőfeszítésektől lelkileg kimerült közösség fogadott. Mindenekelőtt meg kellett ismernünk, mi is a gond. Mi okozza a botrányt? Ugyanis nem az a baj, ha egy településen nincs templom, hanem az, ha egy megkezdett Isten háza félbemarad. Ez mindig azt mutatja, hogy az angyalok és az ördögök harcában a sátáni az erősebb. Ez pedig nagyon veszélyes dolog. Én azt hiszem, a legfontosabb az volt, hogy a felek között megpróbáltuk megújítani a szeretetbeni keresztényi párbeszédet. A többi már jött magától.
– Sokan adakoztak...
– Igen, de vallom, hogy aki a sajátjából erőn felül nem támogatja a jó célt, nincs joga, hogy másokhoz forduljon segítségért. Ez lelkiismeretbeli kérdés. Azt hiszem, ezt az indíttatást érezte meg az a nagy csapat, amelyik végül is a támogatói közösség részévé lett. Összességében több, mint 15 millió forintról van szó, úgy ahogy ígértem januárban, pedig akkor még nem tudtam, hogy kihez fordulhatok kéréssel.
– Elégedett az elmúlt év eseményeivel, a szponzorálással, netán többre számított?
– 2009-et a csoda évének tartom. Miközben válság van a világgazdaságban, a Porta Egyesület több, mint százmillió forintot gyűjtött össze különböző ingatlanfejlesztési céljaira. A kékesdi templom mellett kiemelném a kecskeméti Karol Wojtyla Barátság Központ, szociális intézmény felújítását, ahol naponta 120 ember kap ételt a ház falai között. Sohasem gondoltam volna, hogy az emberi szó, kérés és hívás, ha Isten-áldás vezérli, ilyen teljesítményekre képes.
– Mit hozhat a jövő? Mi az, amit feltétlenül meg kéne még csinálni ahhoz, hogy teljes legyen a mű?
– Egy templom sosincs kész, mert nem csak téglából, deszkából, márványból épül, hanem lélekből is. Ezelőtt tíz évvel egy folyamat indult el, melynek az utolsó egy évében mi is közreműködtünk. Be kell fejezni a kórust, a padozatot, sekrestyét. A főablak mellett kisebb nyílászárók is díszüveget kívánnak. De hát a Chartres-i dómot 1020-ban kezdték építeni és még máig sincs kész, mégis milyen csodálatos. A lényeg: az Úr a kishitűeknek bebizonyította, hogy a kékesdi dombra templomot akar, mégpedig egy nagyon szépet. Az, aki abba akar költözni, úgy látta, ha nincs elég erő és akarat Baranyában, hívj segítségül néhány megszállottat a Duna túloldaláról. De az Ő fala nem ázhat, az Ő helye nem maradhat csupasz, fagyos fal. Nagyon köszönöm a Jóistennek, hogy éppen nekünk szólt. Köszönöm Mayer Mihály püspök úrnak, hogy – igaz lelki emberként – barátsággal fogadta feléje nyúló kezünket. A siker az Egyházé, a templom a helyi közösségé. Mi pedig boldogok vagyunk, mint az emmausi tanítványok. Ebben a történetben felismerhettük az Urat. Láthattuk, hogy nála tényleg nincs lehetetlen. s
Kik adakoztak?
Különös ajándékkal kopogtatott be januárban Mayer Mihály megyés püspökhöz a kecskeméti Farkas P. József, a Porta Egyesületek Szövetségének elnöke. Felajánlotta a segítségét ahhoz, hogy az évek óta nehezen épülgető kékesdi templomot a millenniumi évben, azaz még az idén fel lehessen szentelni. Nos, a templom felszentelése Szent Mihály napján megtörtént, azóta helyére került az oltár feletti üvegablak, megszépült az Isten háza kívül-belül. Az adakozók névsora: Bende Stáb Kft., Kecskemét; Colas Hungária, Puskás Imre igazgató; Graboplast Padlógyártó Zrt. Kecskemét, Kakuszi László igazgató; Holtság Károly, Kecskemét; Mediterrán Betoncserép, Bóly; Molnár Fatelep, Kecskemét; Pintér József és családja, Pintér Művek, Kecel; Porta Egyesület Katolikus Munkacsoport; Farkas Galéria Bt., Kecskemét; Wojtyla Ház Nonprofit Kft., Kecskemét; Szigetvári Takarékszövetkezet; Dunántúli Napló Szerkesztősége; Duna Televízió; Paksi Atomerőmű Zrt. és Ungár Tamás, Népszabadság.
