Mikó István bakter-szerepben
Mikó István nem először játszik Kecskeméten – a város művelődési központjában ugyanis már többször láthatta őt a közönség a fővárosi vagy vidéki színházakból meghívott előadásokban. Ám ez az első alkalom, hogy a neves művész a kecskeméti Katona József Színház társulatával dolgozik együtt.
Olvastam Rideg Sándor Indul a bakterház című regényét, amely teljesen magával ragadott. Most, hogy játszom is benne, még jobban megszerettem ezt a történetet – hangsúlyozta Mikó István színművész. – Több színházi adaptációt is láttam, s úgy gondolom, a kecskeméti változat két fontos dologban különbözik a többitől. Cseke Péter rendező irányításával sajátos zenei világot alkottunk a darabhoz, ebben Rusz Milán kollégám van segítségünkre, aki nem csak a Vőfélyt játssza, hanem muzsikál is. Néhány apró zenei szösszenetet mi magunk írtunk, ettől nagyon egyedivé vált az előadás hangulata. A másik lényeges különbség, hogy itt egy fiatal színész, és nem egy gyermek játssza Bendegúz szerepét.
- Úgy tudom, Bendegúz megformálóját Ön ajánlotta Cseke Péter figyelmébe. Hol figyelt fel rá?
- A tavalyi évadban Székesfehérváron játszottam Gogol Revizorában, s az előadásban Kántor Zoltánnak is volt egy rövidke jelenete. Úgy láttam, hogy ő egy nyílt tekintetű, érdeklődő fiatalember, akit érdekel a színészi pálya. Így, amikor Cseke Péter Bendegúz szerepére színészt keresett, őt ajánlottam. Most már biztosan mondhatom: bevált.
- Ön a baktert alakítja az előadásban. Milyennek látja-láttatja ezt a figurát?
- A bakternek a saját kis világában hatalma van, hiszen ott van a kezében a zászló, a tárcsa, a szájában a síp. Azon a területen, ahol él, ő irányít, ő a főnök. Ez a hatalom azonban igen gyengécske lábakon áll – ez rögtön kiderül, amikor Bendegúz megérkezik, és fenekestül felforgat mindent – teszi hozzá Mikó István. – Bakterünk szereti az élet örömeit: az ételt és az italt is bőven fogyasztja, és nagy rajongója a női nemnek, ennek köszönheti, hogy konfliktusokba keveredik. Igazi kisember ő, aki néha komolyabban veszi saját magát, mint kellene, de éppen ettől mulatságos.
- Az utóbbi években számos vidéki színházban játszott vendégként, többek között Szolnokon, Sopronban és Székesfehérváron. A változatosság gyönyörködtet?
- Ma már nagyon sok színész van, aki nem kötődik egyetlen színházhoz, hanem egyes előadásokra szerződik le, és egy évad alatt több város színházában is játszik. Én magam is örülök annak, ha más-más város teátrumában kapok lehetőséget, és olyan közegben dolgozhatok, ami még új számomra, de otthonosan érzem magam. Ilyen színház számomra a kecskeméti is. Szeretem az itteni légkört, s emellett sok színész barátom van a hírös városban.
