Csoda, szeretet, felismerés
Képgaléria
A magyar a legpesszimistább nép a világon. – Ezt komoly külhoni társadalomkutatók állítják rólunk, alapos felmérésekre hivatkozva. És erre a nemzeti kórságra nem sok gyógyírt hozott ez a most búcsúzó esztendő sem. Hiszen a világgazdasági krízis miatt, elképesztő méreteket öltött idén a munkanélküliség, a banki hitelek változásai sok ezer otthont veszélyeztetnek, a növekvő árak még többet, s a korrupciónál csak az új influenza vírus terjed gyorsabban.
Mondhatnánk, itt már csak a csoda segíthet. De ha már mondjuk, ne legyintsük hozzá lemondóan. Ugyanis csodákból sincs hiány. Mert milyen más szó illik például arra, amit a kecskeméti Porta Egyesület aktivistái műveltek ebben az esztendőben is? – Átadták a gyönyörűen felújított Karol Wojtyla Barátság Központot, ahol ezernyi módon támogatják a nehéz körülmények között élő családokat. Közreműködésüknek köszönhetően, felépült a kékesdi templom, számtalan szakrális emlékhely megmentéséhez nyújtottak segítő kezet, most meg heteken át meleg ételt osztanak a rászorulóknak Kecskemét főterén. Ebben a gazdaságilag valóban sanyarú esztendőben is, legalább kétszázmillió forint értékű szakipari munkát, építőanyagot, élelmiszert és egyéb adományt tudtak mozgósítani különböző nemes ügyeket szolgálva. A csodát leginkább az emberi lelkekben érdemes keresni, amikor az is adakozni, segíteni akar - valami titokzatos belső késztetésnek engedve -, aki maga is szűkös körülmények között éldegél. Márpedig a segítők számát tekintve, mindig ők vannak jelentős többségben.
Legyen az újév az ilyen új csodák és a megbékélés esztendeje! Ott ahol máig visszhangzanak Pilinszky János sorai: „Te győzz le engem, éjszaka! / Sötéten úszó és laza / hullámaidba lépek. / Tűnődve benned görgetik / fakó szívüknek terheit / a hallgatag szegények…”
Legyen a következő esztendő a magyarok egymással – és nem a helyzetükkel – való megbékélésének éve: Egy tehetséges, történelmileg sok tekintetben meghatározó nép felgyógyulásának kezdete az intenzív borúlátásból!
És legyen a következő év a felismerés éve! Amikor végre minden magyar ráébred arra - a Porta Egyesület tagjaihoz hasonlóan -, hogy amit csak önmagunkért teszünk, az velünk együtt meghal. Amit viszont másokért, azt megőrzi az idő, míg emlékezésre méltó marad az emberiség.
Koloh Elek
