Segítőket vár a szentek asztala
Képgaléria
Szentek asztalánál címmel egy új kezdeményezést indít útjára a Karol Wojtyla Barátság Központ. A rendezvény megálmodói szeretnék túllépni, kitágítani a szociális étkeztetés hagyományos kereteit, és új tartalommal megtölteni az önzetlenség házát.
A barátság központban nem szokás ételosztásról beszélni. Az itt dolgozó aktivisták, a segítők, támogatók és szponzorok egyaránt úgy vélekednek, hogy együttműködésről, egyfajta lelki közösségről van szó. Éppen ezért tudatosan kerülik azokat a megfogalmazásokat, amely arra utalna, hogy egyesek kapnak, mások meg adnak. Mert Karol Wojtyla házában a mérőeszköz csak a szeretet lehet. Ennek a lelki közösségnek az életéhez szervesen hozzá tartozik az agapé, amikor az ételt közösen elfogyasztják, illetve kiosztják. Ezt a naponta ismétlődő csodálatos eseményt most további lelki tartalommal szeretnénk gazdagítani a szervezők, melynek során a Szentek asztala befogadja a segítőket, és megnyílik minden jótékony, szerető csatlakozni kívánó előtt.
Az új kezdeményezés keretében különböző ismert, vagy kevésbé ismert jubileumi napokon, vasárnapokon, születés- és névnapokon lehetőséget kínálnak arra, hogy a felajánló támogassa, vagy maga főzze meg az ételt, netán édességgel, gyümölccsel gazdagítsa a menüt. Így téve maradandóvá a hozzá, vagy egy számára fontos személyhez kapcsolódó ünnepet.
A jeles személyiségekről, szentekről való megemlékezés első állomása lesz január 22, amikor Batthyány-Strattmann Lászlóra, a kitűnő szemgyógyászra emlékeznek, akit az egyház nemrégiben avatott boldoggá. A szegények orvosa születésének 79. évfordulóján a város ismert optikusai, szemészei kínálják a finom ebédet a Wojtyla Barátság Központban, ami ezen a napon gazdagabb lesz a megszokottnál. A közös ünneplés minden bizonnyal emlékezetes pillanata lesz, amikor Bárkányi Ernő atya – aki személyesen is megtapasztalta, átélte a szembetegség problémáját – megemlékezik Batthyány-Strattman Lászlóról. Ezt követően a ház gondozottaival közösen fogyasztják el a vendégek a Holló Vendégház által elkészített melegételt, majd édesség is kerül az asztalra.
Az intézményt látogató 100-120 ember ezután többször is részese lehet ilyen eseménynek, hasonló örömünnepeken. Legközelebb mindjárt január 25-én, Szent Pál ünnepén, a pálfordulás napján. Ebből az alkalomból Balogh Levente lesz a vendéglátó, aki édesapja, a szentkirályi vizet palackozó cég alapítójának emléke előtt adózik ezzel a nemes gesztussal. Ez alkalommal a ház lakóival közösen emlékeznek meg a vendégek Szent Pálról, a szeretet himnuszának szerzőjéről, aki – kapcsolódva a néhány nappal korábbi ünnephez – maga is elveszítette látását, és egészségét az istenbe vetett hit adta vissza.
A felajánlások folyamatosan érkeznek, így ünnepi alkalomban bizonyosan nem lesz hiány. Jégtörő Mátyáskor például a Mátyás Király Patika látja majd vendégül a ház lakóit. Ha az ígéreteknek csak egy része válik is valóra, hetente egyszer-kétszer biztosan híd épül a testvéri közösség és a kecskeméti polgárok között, ami felmérhetetlenül sok pozitív energiát hozhat felszínre. Ezek a találkozások lehetőséget kínálnak arra, hogy a jótékonyság gondolatával foglalkozók be tudjanak tekinteni a szegények, a rászorulók életébe. És ez az élmény legtöbbjüket arra fogja inspirálni, hogy továbbra is segítő szándékkal álljanak a szegények problémája előtt.
A szervezők nem titkoltan egy régi, kedves hagyomány gondolatiságát is fel szeretnének ébreszteni a most induló kezdeményezéssel. A régi kecskeméti újságokban, így a Kecskeméti Lapokban, a Kecskeméti Közlönyben, gyakran szerepeltek ehhez hasonló hirdetések:
„Angyal Vidor városi főügyész ezúton közli tisztelt barátaival, hozzátartozóival, klienseivel, hogy a Vidor napi ünnepséget letudta. Vidor napján az ünneplésre szánt pénzt a Szegényháznak átadtam. Kérem, ne zaklassanak!”
Az ehhez hasonló felhívásoknak fontos üzenete volt. A többieknek arról tanúskodott, hogy az ünnepelt nemes lelkű és jótékony, mert a pénzt nem nagy tivornyázásra, hanem a szegények boldogságára szánja.
Ez a hozzáállás ölt testet napjainkban, amikor például egy-egy temetés, búcsúztató előtt a hozzátartozók azt kérik, hogy a tiszteletüket lerovók a virágra szánt összeget erre, vagy arra a jótékony célra fizessék be inkább.
A szervezők bíznak abban, hogy a mostani kezdeményezés mély gyökereket ereszt, és hagyománnyá válik, lehetőséget kínálva a kecskeméti vállalkozóknak, magánszemélyeknek és jótékonykodóknak a szeretet, a gondoskodás megnyilvánulására.
