„Ha megcsordul a Vince, megtelik a pince.”
Január 22-én ünnepeltük Szent Vince napját. Régi hagyomány volt, hogy ezen a napon ,a szőlős gazdás egy-egy vesszőt vágtak, ezt meleg szobában vízbe állították és a rügyek kihajtásából következtettek, hogy hogyan erősödött meg ősszel a vessző, és az eddigi téli fagyok okoztak-e kárt a rügyeknél, ez alapján végezték a tavaszi metszést és várták a termést.
Az ünnepet a zarragoziai diakonus Vincéről kapta, akit 304-ben a keresztény üldöztetések során hite miatt megkínoztak, mert a Római Birodalom császárának nem áldozott, ezután meg is halt. Kínzója akár hogy is akart megszabadulni a holttesttől nem sikerült neki. Emlékezett arra, hogy milyen kitartóan védte hitét, s felkiáltott: „Vicentus”, azaz győzedelmes. A keresztényüldözés után szentté avatták és a szőlő termesztők és a halászok védőszentje lett.
A népi hiedelmek szerint „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljen a pince” vagyis „ha megcsordul a Vince, megtelik a pince.”- ezért minden év január 22-én a termelők megszenteltetik a szőlősöket.
Ez évben a Porta Egyesület abban a megtiszteltetésben lehetett részese, hogy a Dimenzió Borászat szőlővessző szentelésén részt vehetett. A rendkívüli kirándulás eredményesen zajlott a 20 fős csapatnak. Miután kiértünk a Dimenzió Borászatba, Miklóstelepre a tulajdonosok nagyszeretettel fogadtak bennünket, majd egy kis történelemi betekintést kaptunk az alföldi borról, és Miklóstelepről. Majd kimentünk a havas szőlőültetvényre, ahol mindenki kapott egy szőlővesszőt. Szent Vince történetéből kaptunk egy kis ízelítőt, majd Ernő atya megszentelte a szőlőültetvényt a jó termés érdekében. Közös imával, és énekkel zártuk a szentelést, ezzel is szerettünk volna hozzájárulni a jó terméshez. Házigazdáink visszainvitáltak bennünket a borászatba, ahol forralt boros, szendvicses vendégségben volt részünk. Mindenki nagyon örült a forralt bornak, hisz mind a testnek, mind a léleknek üdítő, és meleg érzés volt. A forralt borozás közben a gondolatok a magyar borokra terelődött, hogy milyen nagy kultusza lett újra hazánkban, milyen nagyszerű borokat tudhatunk magunkénak. Sajnos a rossz dolgok is szóba kerültek, hogy mennyire elhanyagoltuk a borkészítés hagyományait, a szőlőterületek bővítését. Ezekkel a gondolatokkal tértünk haza, na meg persze a szőlővesszőkkel.