SZOBROT EMELTEK KAROL WOJTYLA ATYÁNKNAK DUNAÚJVÁROSBAN
Az öt éve elhunyt egyházfő nevét viselő téren, a Krisztus Király Főtemplomnál tegnap rendezett ünnepséget Karol Wojtyla születésének 90. évfordulójára időzítették, s bár az időjárás nem fogadta kegyeibe résztvevőket, így is több százan tisztelték meg jelenlétükkel a ceremóniát. Díszvendégek is jöttek, köszöntöttek: az eseménysor nyitó lengyel himnusz, majd II. János Pál pápa Mosolyod című versének tolmácsolása után dr. Kálmán András polgármester méltatta az első közép-európai pápa életútját, példás személyiségét. Mint a város első embere kiemelte, befogadó városként, így többek között lengyel kisebbségnek is otthont adó településként egy percig sem volt kérdés, kiről nevezzék el a főtemplom melletti területet – nagy öröm, hogy a pápává lett krakkói érsek példás személyiségét immár nemcsak tér, de szobor is felidézi városunkban. "Titkomban elmerülve élek, tekintetednek gazdagsága áthatja lényemet,/ mennyire növekszem e látomásban, mennyire eggyé válok itt a csönddel,/ minderről nem tudtak sokáig/ mert a Te tekintetedről senkinek sem beszéltem." - ifj. Pálfalvi János előadásában hangzott el az egyházfő Új időkre emlékezve című verse is, majd Spányi Antal püspök, a Székesfehérvári Egyházmegye főpásztora leplezte le és áldotta meg II. János Pál pápa talapzaton álló, másfélszeres ember nagyságú bronz mellszobrát, Rohonzci István ROHO alkotását. Az áldott pillanatok után Farkas P. József, a Kecskeméten működő Karol Wojtyla Barátság Központ vezetője szólt az egyházfő szellemiségét ápoló honi közösségekről, méltatva az évszázados lengyel-magyar barátság hagyományát is, majd Marcin Sokolowski, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének konzulja mondott köszönetet mindenkinek, aki bekapcsolódott a nemes kezdeményezésbe. A konzul és a központ vezetője együtt öntötte a szobor talapzatánál lévő virágágyásba a Wadovicéből, Karol Wojtyla szülővárosából hozott földet, végül, Modrzejewska Ewa, a Dunaújvárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat vezetője helyezte el a megemlékezés és a tisztelet koszorúját az emlékszobornál. (A szobor egyébként II. János Pál ismerős mozdulatát, az egyházfői áldás pillanatát/gesztusát örökíti meg; érdekes adalék, hogy mire az emlékbeszédek elhangzottak, már többen elhelyezték a tisztelet virágait a szobor talapzatánál.) A ceremónia a magyar himnusz felcsendülésével ért véget – majd a pápai életúthoz fűződő személyes emlékek felidézésével, kis csoportokban folytatódott tovább. Wojtyla emléke él. Nekünk. Velünk.