Július 23. kedd, Lenke
Hírek, események 2010. július 26. 10:23

Az aranyműves boltja

Az aranyműves boltja
Igen nehéz volna a dolgunk, ha számba akarnánk venni, pápaságának huszonöt éve alatt a Szentatya hány filmben tűnt fel - még akkor is, ha a dokumentumfilmeket nem számítjuk. Sokszor archív felvételeken láthatjuk, az eredetitől olykor eltérő összefüggésbe helyezett híradórészletekben (például az Armageddon című katasztrófafilmben), de olyan is előfordul, hogy egy alkatában rá hasonlító alakot látunk félig hátulról, pápai öltözetben - mintha ő maga lenne.

 II. János Pál pápát azonban ennél szorosabb szálak is kötik a filmművészethez. Mielőtt egyházi pályára tért volna, a negyvenes évek elején, Krakkó német megszállásának idején élénken foglalkoztatta a színház, színészként fel is lépett. A dráma mint művészeti forma papi működése idején is érdekelte, maga is írt színdarabokat. Az aranyműves boltja és A mi Urunk testvére című drámáit pápasága idején filmesítették meg.

Az aranyműves boltja 1960-ban íródott, Karol Wojtyla már érsek volt ekkor, művét egy lengyel folyóiratban jelentette meg álnéven. A darab a Meditáció a házasság szentségéről alcímet viseli, és rendhagyó formája is ehhez igazodik. A három felvonás nem tagozódik jelenetekre, a szereplők között szinte egyáltalán nincs párbeszéd, szavaikban belső meditációjukat tárják fel a közönségnek. A Michael Anderson által 1988-ban rendezett filmváltozat, amelyet a pápa a darab "lehető legtalálóbb megfilmesítésének" nevezett, realistább formát választott: a két évtizeden átívelő, Lengyelországot és Kanadát összekötő történet drámai jelenetekben meséli el három pár sorsát, az elvont elemet egy visszatérő helyszín, a címbeli üzlet jelenti. Az aranyműves (Burt Lancaster) adja el a három pár mindegyikének a jegygyűrűt, s amikor az egyik szereplő vissza akarja adni, egy csodás fordulat döbbenti rá a házasság felbonthatatlanságára. A mű és vele összhangban a film azonban nem nyújt olcsó megnyugvást, csak a reményt kínálja fel, hogy a bemutatott kapcsolatok jó véget érhetnek.

A mi Urunk testvére című drámát az ifjú Karol Wojtyla még a negyvenes évek második felében írta Adam Chmelowski lengyel festőművész élete alapján. Hőse az impresszionizmus egyik előfutárának számít hazájában, művészi sikerei csúcsán, 32 éves korában azonban abbahagyja a festészetet, belép Szent Ferenc harmadrendjébe, és a szegények szolgálatára szenteli életét. A pápa megvallotta, Chmelowski példája nagy hatással volt rá, amikor színészi pályáját a papi hivatás kedvéért elhagyta. A film igényesen megidézett, korhű környezetben kelti életre a filozofikus drámát: a négy főszereplő négy különböző utat vall helyesnek a világ jobbítására, de közülük egyedül a szegények kitaszítottságában osztozó Adam jut el a megvilágosodásig.

Ez utóbbi film rendezője Krzysztof Zanussi, aki egyébként a Vatikán kulturális tanácsadó testületének tagja, II. János Pállal már pápasága hajnalán is "dolgozott együtt". Igaz, az 1981-ben készült Egy távoli országból (From A Far Country) című filmnek a pápa "hőse" és nem társalkotója volt. Az életrajzi film 1926-ban veszi fel a fonalat, amikor a kis Karol édesapjával a karácsonyt ünnepli, majd a náci megszállás és a kommunizmus évein keresztül követi a későbbi pápa életének fordulópontjait.

A személyes életút helyett inkább a hivatás drámai küzdelmeire koncentrál Herbert Wise II. János Pál pápa című 1984-es filmje. A címszerepben Albert Finney nagy azonosulási képességével teszi átélhetővé Wojtyla érsek vállalásait: ahogy apostoli hittel védelmezi a rábízottakat a politikai elnyomatásban, ahogy együtt kirándul és imádkozik a hívekkel, és ahogy alázattal és bölcsességgel fogadja élete legnagyobb feladatát.

Kövessen minket a Facebookon is!