Napi evangélium \"Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?\"

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek. Lk 9,51-56

Elmélkedés

Vajon komolyan gondolta Jakab és János, hogy ha lehívják az égből a villámot, akkor az lejön és elpusztítja a városlakókat? Vagy talán Jézus segítségére számítottak a rettenetes büntetés végrehajtásában? Vajon tudták, hogy mit akarnak tenni? Kitől tanulták ezt? Mesterüktől? Ismét egy példa arra, hogy az apostolok gondolkodása, annak ellenére, hogy már hosszabb ideje vannak Jézussal, egészen más, mint mesterüké. Talán védhetnénk Jakabot és Jánost azzal, hogy hirtelen felindulásból kívánják a szamaritánusok pusztulását, de ez sem szolgálna mentségükre.

Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az a mérvadó, hogy a többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen, hanem, hogy milyen lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk, irányultságunk, amely a cselekedeteink sorozatát meghatározza. Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!

Kövessen minket a Facebookon is!