A Karol Wojtyla Barátság Központ szeretetközösségét három erős „pillér” alkotja. Első helyen a mintegy százhúsz – nagyrészt szociális segélyből élő – gondozottat emelném ki. Nem tekinthetjük feladatunknak megítélni őket. Nem kérdezzük azt sem, ki miért jutott ily nehéz sorsra: munkahely elvesztése, súlyos fogyatékosság, családi válság, hiteltartozás, netalán szenvedélybetegség. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy segítségre szorulnak. A számukra juttatott egy tál ételen túl megértő, befogadó közösségre, hasznos tevékenységre, valami új kezdetre vágynak. Személyes válságuk részben anyagi, de még inkább lelki eredetű. A nincstelenséggel valahogy meg lehet tanulni együtt élni, a lelki nyomorúsággal azonban hosszú távon képtelenség. Nem fényes palotára, csillogó autóra vágynak, csupán büszkék szeretnének lenni: legfőképpen önmagukra, saját kezük munkájára; hogy el tudják mondani: „nekem is sikerült”.
Részletek