„ÉN CSAK ESZKÖZ VAGYOK” – BAROTAI IMRÉVEL BESZÉLGETTÜNK
Barotai Imre, a kecskeméti Szent Erzsébet templom elbúcsúzó igazgatója mesélt nekünk leendő, kalocsai penitenciáriusi tisztsége kapcsán a bűnről, elégtételről, valamint a lourdes-i lelki gyakorlatról, egyáltalán: múltról, jelenről, és a jövőbe vetett hitről, melynek alapja a kegyelem sugárzása. (MF)
Dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek 1999-ben hívta meg Barotai atyát a Szent Erzsébet templom intézményi és lelki vezetésére, azonban nem formális, sokkal inkább személyes kapcsolatuk folytán, hiszen 1966 óta szoros barátságot ápolnak. Barotai atya jogilag a Váci Egyházmegyéhez tartozik, hiszen nyugdíjazása után nem történt meg exkardinálása, vagyis nem helyezték át hivatalosan a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyébe: ezen az apróságon kívül azonban minden szál Kecskeméthez köti. Mint mondta, nagy számú közösséget sikerült itt is teremteni, annak dacára, hogy az egyház szerepével kapcsolatban a mai napig fogalomzavar áll fenn. Szerinte a legtöbben szolgáltató intézményként tekintenek az egyházra, vagyis csupán a keresztelők, esküvők, temetések lebonyolításáért felelős intézményként tartják számon.
Azonban az egyház elsősorban a szolgáló intézmény, vagyis a hit belső megélésében kíván közvetítőként segíteni. Jó példa erre a következő történet: az atya elmesélte, hogy 1985-95 között a 35 ezer lelket számláló Szolnoki Főplébánián kezdetben egy káplán segítségével, majd önállóan hozta vissza a hitélet fejlődését. Kezdetben hét gyermek járt hozzá hittanórára, mikor még csak a sekrestyében nyílt lehetőség hitoktatásra. Barotai atya nyitottságának köszönhetően ez a hét gyermek időközben 1200-ra duzzasztotta a hitoktatásban részesülők számát. Az atya hitvallása szerint a legfiatalabbak evangelizálása vezet el a felnőttek hitbéli öntudatra ébredéséhez is. Hiszen a gyermeknek még őszinte a hite, tud még csodálkozni, juttatja el Isten létében való hitet a családi otthonukba. Ezért Barotai atya – miként fogalmazott – ima helyett ún. szemlélődést tanít, vagyis a képzeletre hat, de nem fantáziaképeket épít…
A leendő Penitenciárius
Barotai atya hitoktatási felügyelő is, a hitbéli bizonyosságot vizsgálja a hitoktatóknál. A leendő, kalocsai penitenciáriusság is ehhez hasonló, bár szélesebb hatókörű tisztség lesz. Ez a szolgálat a XII. századtól létezik, a pápának fenntartott feloldozási ügyek intézését jelentette. A penitencia (elégtétel) eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a bűnös miután bűnbocsánatot nyert Istentől a nyílt gyónás (bűnbánat szentsége által, vállalnia kell a jóvátételt. Bűnbocsánat nem lehetséges a helyrehozás szándéka nélkül. Vagyis miután a bűnös kiemelkedett a bűnből, még el kell nyernie a teljes lelki megtisztulást – tennie kell érte, hogy jóvátegye bűneit: vezekelnie kell. Nem szabad azonban összemosni a bűnbocsánatot a búcsúcédulák egykori hagyományával, hiszen azóta nagy fordulatot vett az egyház restitúciós gyakorlata. A tisztségét augusztus 1-től betöltő, leendő kalocsai penitenciárius felvilágosított, hogy egyfajta közvetítő szerep lesz az övé, mert a bűnbocsánatot végeredményben Isten adja. Isten minden bűnt megbocsát, amit a bűnös őszintén megbán, és vállalja a jóvátétel komoly szándékát. Ez ki kell nyilvánítania. Vannak püspöknek fenntartott bűnök bocsánata, amiket csak az egyházmegye püspöke, jelen esetben a Kalocsa-Kecskeméti érsek bocsáthat meg. A Penitenciáriust hatalmazza fel, hogy a püspök számára fenntartott bűnök bocsánatát közvetítheti a bűnös felé. Erre nincs minden papnak engedélye, csak a Penitenciáriusnak.
Barotai atya hangsúlyozta, hogy a bűntudat és a bűnismeret nem ugyanaz: elkülönítésük csak akkor lehetséges, ha a bűnbánó tényleg tudni akarja Isten véleményét a tettéről. Vagyis aki a gyóntatószéket bűnlerakó helynek tekinti, nem pedig az őszintén megbánt bűnöktől való szabadulásnak, az sosem fog eljutni a lelki nyugalomhoz, a belső békéhez. Igaz ugyan, hogy a gyónással lezárul a múlt, de az emberi természet rosszra hajlása megmarad, ami az eredeti bűn következménye. Így a Penitenciárius is, de minden katolikus pap orvos is, aki a bűn okozta sebeket gyógyítja a bűnbánat szentsége által és bölcs tanácsokat ad. A kegyelem állandóan sugárzik ott, hogy a bűn nyomorúsága megszűnjék. Ezt a feltétlen alázatot példázza Barotai atya is, hiszen – mint vallja – ő csak eszköz Isten kezében.
A lourdes-i zarándoklat
Barotai atya július 7-12. között 13 kispappal, néhány felszentelt pappal, valamint civil hívőkkel egyfajta belső utazást tett. Dr. Bábel Balázs Érsek Úr ugyanis franciaországi körútra invitálta barátait, melyet közös lelki gyakorlatként éltek meg. Az 50 fős csapat állomásai között volt a Rábakethely mellett épült Brenner János kápolna, Genova, Avignon és a végső cél, Lourdes. A városban 150 éve jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadettnek, akinek egyik jelenése alkalmából Szűz Mária kijelentette: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Az utazás közben az Érsek Úr előadásokat tartott a buszban, többek között Szent Benedekről, ezáltal is ráhangolva a „zarándokokat” az útra, melynek állomásain minden nap szentmisét is tartottak. A hazatérés után az atya másnap a kunpeszéri harangszentelésre volt hivatalos.
Bármennyire is sajnáljuk, hogy az atya augusztustól máshol teljesíti majd szent feladatait, egyúttal örülünk, hogy az Úr – fáradhatatlan szolgálójaként – Kecskemét után Kalocsára szólította. Imádkozunk érte, hogy biztosítson az Úr erőt, egészséget elkötelezett szolgálataira.
