Legjobban pazarolt kincsünk, a víz
Március 22: a víz világnapja. Nem csupán egy, a már szinte megszámlálhatatlanná szaporodott világnapok közül - létünk egyik fő feltételének adott rangot ezzel a világ.
A víz: maga az élet. Minden élőlény elsősorban vízzel "táplálkozik", sejtjeink, szerveink folyamatosan igénylik a kellő működéshez a folyadékot (is). Szervezetünk minden sejtje tartalmaz vizet, ettől maradnak a szövetek rugalmasak. Az emberi test 75 százaléka vízből áll (sőt agyunk még ennél is több, 85 százalék vizet tartalmaz), amit folyamatosan pótolni kell az ivással. Ezért is tragikus, hogy az emberiség létezésének egyik legfontosabb biztosítéka - a Föld ivóvíz-készlete - környezetünk szennyeződése (és szennyezése!) miatt veszélybe került.
A világ egyre nagyobb részén válik mind nagyobb kinccsé a tiszta ivóvíz. Már van olyan ország (Kuvait), ahol literje többe kerül, mint egy liter benzin. A víz, amelyről még a XIX. században is sokfelé azt tartották, hogy megbetegít, ezért inkább bort ittak helyette, még ma sem iható mindenfelé. A tiszta vizű forrásnál szomját oltó vándor vagy szarvas képét egyre inkább a romantikus ábrázolások világába utalja a valóság. A Föld vízkészletének - ezt a mennyiséget 1,444 milliárd köbkilométerre becsülik - mindössze három százaléka édesvíz. Vagyis hiába borítják bolygónk felszínének 70 százalékát tengerek és óceánok, ha e 350 millió négyzetkilométernyi "készlet" sós. Ráadásul az alig 3 százaléknyi édesvíz nagyobbik része (azaz a teljes vízkészlet 2,2 százaléka) nehezen hozzáférhető, hiszen jégtakaró formájában létezik, elsősorban a Déli-sarkvidéken.
a patak
Néhány emberöltőnyivel azután, hogy a XVIII. század Párizsában húszezer vízhordó azt a Szajna-vizet szállította a portákra, amiben az állatok és emberek fürödtek, amibe a csatornák vize folyt és amibe a szemetet dobták, még mindig 20 millió ember - köztük 5 millió gyermek - hal meg a világon ivóvíz által közvetített betegségben. A fejlődő világ szennyvizének kilenctizede ma is mindenféle kezelés, tisztítás nélkül ömlik a folyókba, tavakba. Kínában - ahol a 25 százalékos népességbővülés a vízfogyasztás 66 százalékos növekedésével jár együtt - a folyóvizek négyötödében már nem élnek halak.
Noha a víz mindenkié, mégsem jut hozzá mindenki egyformán a folyók, tavak kincséhez. Az édesvizű úszómedencéikben lubickoló jómódúakat, persze, nem aggasztja a szomorú tény, hogy a világ vízfelhasználásának üteme a huszadik században kétszeresen meghaladta az emberiség létszámának bővülését, és hogy az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO adatai szerint világszerte 1,2 milliárd ember már nem részesül az emberiség közös kincséből, vagyis ennyien nem jutnak megfelelő ivóvízhez.
part1.jpg
A szakértők szerint az egy főre jutó ivóvízkészlet a következő két évtizedben a harmadára csökken. Muriel De Pierrebourg, az UNESCO (az ENSZ kulturális, oktatási és tudományos szervezete) szóvivője szerint "ha a jelenlegi trendek - drasztikus klíma- és ökológiai változások, népesség-növekedés, nagyfokú urbanizáció - folytatódnak, 2050-ben a legoptimistább előrejelzések szerint is 48 országban több mint kétmilliárd ember komoly vízkorlátozással lesz kénytelen szembenézni". A Világbank szerint a következő század háborúi a víz miatt fognak kitörni. Hazánk lakosságának 97-98 százaléka élvezheti a vezetékes ivóvízet szolgáltató ellátás kényelmét. Az egészségességét, sajnos, még nem maradéktalanul, hiszen 1 millió 300 ezer magyar iszik olyan vizet, amelyben a megengedettnél több az arzén (mely már nyomnyi mennyiségekben is mérgező hatású). Arzéntartalmú ivóvízzel ellátott területen több mint 1,2 millió honfitársunk él, közülük 20 ezren különösen veszélyeztetettek. Magyarország vízkészleteinek 90-95 százaléka a Kárpát-medence vízgyűjtő-szerepének és csekély kiterjedésének következtében az országhatárokon túlról származik, s ez meglehetős kiszolgáltatottságot jelent e téren. Mindazonáltal a rendelkezésünkre álló vízmennyiség tekintetében a 12. helyen vagyunk Európában.
Sajnos, a vízpazarlásban is az élen járunk.
A víz világnapján nem ünneprontásnak, hanem inkább elgondolkodtatónak szánunk két adatot.
Az egyik: hozzáértők kiszámolták, hogy 1 kilogramm búza megtermelése 1790 liter vizet igényel, ugyanennyi marhahús előállításához átlagosan 9680 liter vizet használnak fel.
A másik: nálunk, sajnos, még mindig évente 1,3 milliárd köbméter szennyvíz tisztítatlanul jut vissza vizeinkbe.
Forrás: greenfo
