November 24. vasárnap, Emma
Hírek, események 2005. május 18. 08:26

Újabb leépítések a zöldtárcánál

A környezetvédelmi igazgatás két éve megkezdett átszervezéséről az év végén kormányrendelet határozott. Január l-jétől egységes zöldhatóságok kezdték meg működésüket. A zöldek szerint káosz uralja az új hatóság munkáját – nincs pénz felügyelőkre.
A szaktárca kezdeményezésére tavaly év elején a környezetvédelmi és vízügyi hatósági munkát összevonták, a felügyelőségek idén a nemzeti parkok természetvédelmi hatósági jogkörét is megkapták. A tíz nemzeti park igazgatóság helyett az év elejétől hatósági ügyekben tizenkét környezet-, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség jár el. Az átszervezés miatt január végéig mintegy 9 százalékos volt az elbocsátás, a leépítésnek pedig még nincs vége. Most a frissen felállított zöldhatóságot építik le. Az eddig szilárd lábakon álló, a természetvédelem érdekeit maximálisan kiszolgáló kezelői-hatósági jogkört ellátó nemzeti park igazgatóságok január 1-jétől már csak területkezelők. A szakigazgatás struktúraváltása előtt a természetromboló beruházásoknál az elsőfokú hatóság, a nemzeti park igazgatóság vétójoga sokszor megakadályozta az üzleti szféra természeti értékeket nem kímélő törtetését. Ma már csak véleményt formálhat, - amit sokszor figyelmen kívül hagynak - és kénytelen végignézni a természeti értékek pusztítását. Az újonnan felállított rendszer még instabil, a tárca az állami költségvetésből nem tudja a szükséges fedezetet megszerezni, így az további létszámleépítéssel indul. Még meg sem szoktuk, már átalakul. Áprilisban a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől bocsátottak el harminc köztisztviselőt. Belső informátorunk szerint az elbocsátások a többi felügyelőséget sem kerülik el. Szakértők szerint nem csak az ügyintézői létszámban rejlik a probléma, alapjában vitatott az új egységes zöldhatóságok korrupciómentes, lelkiismeretes és korrekt helyismeretre alapuló intézkedése. Ha a korábbi, Európa-szerte erősnek tartott szabályozási rendszer felhígul, számos védendő és védett állat-és növényfaj, társulás, valamint természeti táj csak évek, évtizedek kérdése, és komoly végveszélybe kerül. Számos civil szervezet vészjóslóan arra hívja fel a figyelmet, hogy most örökítsük meg a természeti csodákat, mert gyermekeink már csak fényképről láthatják. A nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi államigazgatási jogosítványainak elvételéről rendelkező kormányrendelet a korábbi környezetvédelmi felügyelőségeknek adja át a természetvédelmi hatósági jogkört. Akkor az aktuális költségvetési törvényben nevesítették a hatóságot, de csak két sorban. Az új szabályozás előtt a helyi védett területek esetében az önkormányzatok látták el az elsőfokú természetvédelmi hatósági munkát. Az idei évtől azonban a felügyelőségek – működési területenként akár több száz védett értéknél – a helyi védettségre vonatkozó hatósági felügyeletet is gyakorolják. Ez persze még csak elméletben működik. A feladat teljesítését nehezíti, hogy összességében több száz önkormányzattal kellene felvenni a kapcsolatot. Az ügyintézés így bonyolultabbá válik, hiszen a lakók, gazdálkodók a regionális zöldhatósághoz, és nem a lakóhelyük szerinti önkormányzathoz fordulhatnak. De nem csak a helyi védettségű természetvédelmi értékeknél lett áttekinthetetlenebb az illetékesség kérdése. A térképet böngészve hamar észrevesszük, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park illetékességi területe például három megyére terjed ki (Veszprém, Zala és Somogy), a kompetens elsőfokú egységes zöldhatóságok azonban a fenti megyék esetén Fejér-megyében, Veszprém-megyében, Baranya-megyében székelnek. Számos ésszerűtlen lépéssel nemhogy ügyfélbaráttá vált a közigazgatási munka, de bürökratikusabb, lassabb ügyintézés jellemzi a felügyelőségek munkáját. Mivel a tizenkét összevont (környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi) feladatkörű hatóságnál kevés természetvédelemben jártas szakértő volt, ezért a nemzeti parkokból mintegy átültették az ott dolgozó, kellő helyismerettel rendelkező felügyelők egy részét. A szakterülettel foglalkozó köztisztviselők mintegy felét a parkok adták. Mivel a helyi kezelési célokkal elsősorban ők vannak tisztában, a kettős ügyintézéssel leterhelték a papíron már csak kezelői feladatokat ellátó parki dolgozókat, a szervezetek közötti levelezés és aktatologatás miatt pedig megnőtt a közigazgatási eljárási határidő. Összességében tehát az ügyfelek részéről úgy értékelhetjük a változást, hogy lassabban intézik el a saját tulajdonú védett területük művelési ág megváltoztatását és ehhez még utazniuk is kell a máshová helyezett hatósági szervekhez. Egy másik anomáliára egy neve elhallgatását kérő nemzeti parki dolgozó hívta fel a figyelmet: a természetvédelmi őrszolgálat eddig szabálysértési eljárás keretében büntette a természetrombolókat vagy a kezelési előírások elmulasztóit. A szabálysértési eljárást a magyar eljárásjogban a szabálysértési hatóság végzi, azaz szabálysértési hatósági feladat ellátásáról van szó. Ez azt jelenti, hogy nem vonatkozik rá a fent említett költségvetési törvény rendelkezése, azaz a feladat a nemzeti park igazgatóságoknál maradt annak ellenére, hogy a hatósági jogkörüktől megfosztották őket. Ez a paradox helyzet állt elő a jogalkotók kapkodásából. Bírságolni azonban a felügyelőségeknek van csak joga. Ahhoz, hogy egy kézben, az új zöldhatóságnál lehessen a szabálysértési és bírságolási jogkör, a természetvédelmi őrszolgálatot egy az egyben át kellene vennie. Akkor viszont a vagyonkezelői, természetvédelmi kezelői feladatok ellátását végző őrök plusz munkát vinnének az amúgy is labilis hatósághoz, ráadásul a kezelés és birtokügy a csorbult funkciójú nemzeti parkok legfőbb feladata lenne. Arról tehát még nem született döntés, mi lesz az őrök sorsa. Elgondolkodtató, hogy a saját kezelésben lévő terület az összes védett területnek csak kisebb hányada, mintegy harmada, azaz csak a kezelői feladat lehet, hogy kevés lesz az őröknek. A korábbi szigorúbb természetvédelmi szabályozás szerint a nemzeti parkok számos beruházásnál szakhatóságként működtek, azaz akár a bányakapitányság, akár a vízügyi igazgatóság vagy az építési hatóság által kezdeményezett engedélyezési eljárásban a park hozzájárulása szükséges feltétele volt az engedély megadásának. Amennyiben a park természetvédelmi, tájvédelmi jogos indokra hivatkozva nem adta beleegyezését, a főhatóság nem adhatott ki engedélyt az építésre, bányanyitásra, gázvezeték lefektetésére. A mostani enyhítés következtében azonban a hatósági feladattal a szakhatósági jogokat is elorozták, a tájvédelem érdekeit pedig már nem képviselik. Noha a természetvédelmi törvény külön választja a két hatósági feladatot, az esetünkben számító költségvetési törvény egy kalap alá veszi a kettőt. Pedig szakhatóságként a területükön folyó erdészeti, vadászati tevékenységeket is valamelyest kordában tudták tartani. A költség- és feladatkör racionalizálás eredményeként a Védegylet szerint a társadalmi kontroll lehetősége is csökken, mivel eddig a szakhatósági véleményhez, mint közbenső részeredményhez hozzáférhettek, mostantól csak a végleges álláspont nyilvános. Átláthatatlan, melyik szakterület milyen véleményt formált egy-egy ügyben. A több lépcsőben zajló létszámleépítések olyan szakértőket is érintenek, akik a természetvédelmi munkában jártasak, ez szintén nehezíti a döntéseket. Jávor Benedek elmondta, januártól már létezik egy civil-tárcaközi együttműködés, de a már végrehajtott átszervezés káros hatásain nem tudnak orvosolni, csak a hatásokat enyhíthetik, a civil részvételért harcolhatnak. A WWF Magyarország szintén ellenezte a szakigazgatás szétbombázását. Véleményük szerint ugyanis a nagyberuházók rövid távú érdekei és az egyéni haszonszerzés még jobban előtérbe kerülhet az enyhített szabályozással. A hozzá nem értő vagy nem elhivatott köztisztviselők könnyebben nyomják a pecsétet az engedélyekre. Haraszthy László természetvédelemért felelős helyettes államtitkár korábbi sajtótájékoztatóján kijelentette: a kezelői és hatósági munka szétválasztása mindenképp indokolt volt, mert a parkokra nagy nyomás nehezedett, a kifejezett fenntartási, ismeretterjesztési, kutatási és monitoring szerepnek alig tudtak eleget tenni. A reform szellemi atyja úgy véli, a nyugati típusú nemzeti park rendszer bevezetésével az önálló bevételeket jelentő szolgáltatásokkal színesebbé kell tenni a parkok tevékenységét, az egységes zöldhatóság pedig hatékonyabb munkát eredményez. A minisztérium cáfolja, hogy újabb elbocsátásokról lenne szó. A mostani és a még várható elbocsátások hátterében a decemberben megállapított leépítés, létszámcsökkentés elhúzódó végrehajtása áll. Medgyesy Balázs, a Fidesz zöld tagozatának elnöke úgy nyilatkozott: a hatóságra nagy munka hárul a természetvédelem kiszolgálásával, amit eddig sem bírtak a felügyelőségek. Így félő, hogy a rendszeres felülvizsgálatokat sem fogják tudni elvégezni, így veszélyes üzemek helyszíni szemléjére sem lesz kapacitás. Összességében úgy ítélte meg, elhamarkodott lépést tett a tárca, a helyi védettségű területekkel pedig felesleges többletfeladatot vállalt magára. Az elbocsátások ütemezése a tervezettől elmaradt, ráadásul a leépítések mellett felvétel is van, így nem világos, mi a racionális a döntésekben. Forrás: greenfo

Kövessen minket a Facebookon is!