Június 14. péntek, Vazul
Hírek, események 2005. június 27. 08:28

Éghajlati katasztrófa Magyarországon?

A világban pusztító viharok és aszályok, a mindent elsöprő árvizek intő jelek. Az emberiség az iparosodott, természetet lezsaroló létformájával oly mértékben beavatkozott a természetes rendszerekbe, hogy a kormányok most meghúzták a vészharangot.
Globális probléma „Az éghajlatváltozás a legsúlyosabb probléma, amivel napjainkban szembe kell néznünk – még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetést jelent.” – véli David A. King, a brit kormány tudományos főtanácsadója. A tudomány és a politika ma már szorosan összefonódott, hiszen minden állam érdeke az elsivatagosodás megállítása. Akárcsak a termelési feltételek megváltozását, akár a betegségek terjedését, az egészséges és elérhető ivóvíz problémáját vesszük alapul, látható, hogy a közös érdek közös erőfeszítést kíván. Ezért a pár éve megtorpant nemzetközi egyezmények ratifikálási folyamatában most újra a tenni akarásé a szó. Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvét tavaly Putyin elnök aláírta, ezzel érvényessé vált az addig csak terv szintű gazdasági korlátozás, miszerint az ipari tevékenységből származó szén-dioxid kibocsátást maximálni kell. A fejlettebb országok azt vállalták hogy 2012-ig legalább 5 százalékkal, hazánk 6 százalékkal csökkenti az 1990-ben mért értékekhez viszonyítva az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Bár a tervek szerint az energetikai szektor folyamatosan növelné a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát, a gyakorlatban rendkívül lassú a szélenergia, a víz- és napenergia terjedése. Vészjósló prognózisok Éghajlatváltozás A most megjelent tudományos kötet a nemzetközi kötelezettségeket és akadályokat, valamint a hazai kutatási eredményeket eleveníti fel. Az „Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon” című könyv szerkesztője, Takács-Sánta András úgy véli: az emberiség újkori történelmében a „karbonkor”, a kőszénre, kőolajra és földgázra, azaz fosszilis tüzelőanyagokra alapozott energiaháztartás jelent nagy veszélyt, ez idézte elő a szellemesen idézett „karbonkórt”. Elmondta, ma már mintegy egyharmadával több a légköri szén-dioxid mennyisége, mint az ipari forradalom előtt. Az ENSZ Környezeti programja, a UNEP és a Meteorológiai Világszervezet közösen hívta életre az Éghajlat-változási Kormányközi Testületet (IPCC) még 1988-ban azzal a céllal, hogy a számos tudományterület szakértői a klímaváltozást vizsgálják. Öt-hatévente kiadott jelentésük elemzi a változásokat. Mika János éghajlatkutató szerint a tendenciák változatlanok, gyökeres fordulat nem következett be a kutatás kezdete óta. Ugyanakkor azt a kérdést is vizsgálja, amit a jelentés csak érintett, de a Holnapután című hollywoodi filmben meg is jelenítettek: elképzelhető-e egy nem felmelegedéssel, hanem gyors, erőteljes lehűléssel, egy újabb jégkorszakkal folytatódó klímaváltozás. Terjeszkedik a sivatag Sajnos nemcsak az üvegházhatásért felelőssé tehető szén-dioxid és metán, de egyéb légszennyező anyagok koncentrációja is rohamos mértékben növekszik, így egyre több nitrogén-oxidot, alacsony légköri (troposzférikus) ózont és halogénezett szénhidrogént, illékony szerves vegyületet és más karcinogén anyagot lélegzünk be nap mint nap. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése szerint a levegőben keringő ártalmas molekuláknak köszönhetően globálisan a földfelszíni hőmérséklet 0,6+_0,2 C-kal emelkedett, nőtt a hőségnapok száma, míg a fagyos napok száma csökkent, az északi féltekén egyre több a lehulló csapadék, ugyanakkor néhány régióban az elsivatagosodás fenyeget. Az aszályok kiterjedése és súlyossága szintén megnőtt a száradó térségekben. A napi hőingadozás nő, mondhatjuk, időjárásunk alakulása szélsőségekbe hajlik. A tengerszint, a hóborítottság, a jégtakaró és a csapadék változásai összhangban állnak a felmelegedéssel. A tudományos testület több forgatókönyvet állított fel a lehetséges folytatásra. Abban azonban megegyeznek, hogy a Föld fajgazdagsága csökkenni fog, a vízszűkösség, valamint az aszály és árvíz, az erőteljesebb légköri jelenségek az alkalmazkodóképességünket próbára teszik. Aszály, árvíz, szélvihar A szervezet szerint ha most nem avatkozunk be radikálisan a szennyezés megelőzés érdekében, egyes légköri kémiai folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Annak szemléltetésére, hogy hazánkban mit érzékelünk a világszintű változásokból, Csete László összegezte az elmúlt évek káreseményeit: 2000. évben az aszálykár meghaladta a 60 milliárd forintot, ugyanakkor abban az évben árvíz és belvíz is pusztított. 2001-ben és 2002-ben is volt aszály, ráadásul 2001-ben tiszai árvíz és belvíz, 2002-ben rendkívüli felhőszakadás és fagy, majd aszály sújtotta a termelőket. 2003-ban rekordokat döntő hőség párosult a több mint hat hónapon át tartó csapadékhiánnyal. A mezőgazdaság hozamkiesése azonban csak az érem egyik oldala. Az erdőgazdálkodás, a vadvilág, a védett természeti értékek pusztulása nem mérhető. A tönkrement gazdálkodókkal, az elhasznált eszközökkel, az energia-többletkiadásokkal, a kifizetett biztosítási összegekkel, az élelmiszerek és az ivóvíz áremelésével szintén nem számolnak. Az erre vonatkozó becslések ijesztő méretűek, amik a megelőzés és a védekezés szükségességére hívják fel a figyelmet. Mika János éghajlatkutató szerint a telek melegebbé válnak, nyáron kevesebb lesz a csapadék és több napsütéssel kell számolnunk. Hozzátette: az elmúlt évek gyakori árvizeit, földcsuszamlásait, aszályait sokan próbálják magyarázni a globális jelenséggel, ám nem bizonyított egyértelműen, hogy a légkör terhelése állna a tragédiák mögött. Minél konkrétabb helyen és időben vizsgálódunk, annál bizonytalanabb ismereteket szerzünk – mondta. Tűrni kell? Csete László rávilágított az alkalmazkodás fontosságára: a talajművelés során törekedni kell az esővíz megfogására és az öntözésre, megfelelő vetésszerkezettel és agrotechnikával – ha többe is kerül -, de a növénytermesztés és a kertészet talán könnyebben alkalmazkodik. Az állattenyésztés azonban már kevésbé rugalmas, hiszen a jószág több évig marad termelésben, a termelt tömegtakarmányok típusa pedig korlátozza a tartható fajtát. A rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás révén az ipari eredetű környezetterhelés jelentősen visszaesett. A 2003-ban indult második Nemzeti Környezetvédelmi Program részletesen foglalkozik a megújuló energiaforrásokkal, melyek aránya a hazai energiatermelésben csupán 3,5 százalék. Ezt az arányt 2010-ig szeretnék megduplázni – fejtette ki Faragó Tibor, a zöldtárca munkatársa. Az energiahatékonyság javítására és a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására már indult országos program, ezzel a széndioxid szint stabilizálható lenne. További kutatások keresik a lehetőséget a hulladéklerakókban keletkezett, az előbbinél sokkal klímarombolóbb metángázszint csökkentésére és hőtermelés célú hasznosítására. Miután Magyarország is részese lett az uniós emisszió-kereskedelemnek, mintegy 250 olyan hazai létesítmény érintett közvetlenül a kibocsátás limitállásban, amelyek technológiája üvegházhatásért felelős gázokat bocsát ki – fűzte hozzá Faragó Tibor. Bohus Anita- greenfo

Kövessen minket a Facebookon is!