Célunk a régió szolgálata – interjú dr. Danyi József rektorral
Képgaléria
Március 27-én dr. Szabó Gábor, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) tagja, a doktori bizottság elnöke ünnepélyes keretek között – a főiskolai Szenátus ülésén – nyújtotta át a következő 8 évre szóló akkreditációs oklevelet dr. Danyi Józsefnek, a Kecskeméti Főiskola rektorának. Ezzel kapcsolatban kérdeztük dr. Danyi József rektort.
Mit jelent az akkreditáció elnyerése különös tekintettel a Kecskeméti Főiskola előtt álló 8 évre?
Az akkreditációs eljárás lényege az, hogy a MAB rendkívül részletesen megvizsgálta a Kecskeméti Főiskolán folyó oktatás-nevelés személyi és tárgyi feltételeit, az intézmény minőségbiztosítási rendszerét. Megvizsgálta továbbá valamennyi szakon, szakirányon a Kecskeméten és a kihelyezett tagozatokon folyó képzést, annak tartalmát és azok szervezettségét. Az akkreditáció eredményessége azt bizonyítja, hogy jelenleg a MAB elvárásainak a Kecskeméti Főiskola valamennyi jelzett területen megfelel, és biztosítva van a megfelelő színvonalú képzés. Az akkreditációs folyamat első lépése egy minden részletre kiterjedő önértékelés volt, melynek elkészítése szinte az intézmény valamennyi munkatársára feladatot rótt. Az önértékelés elkészítése és benyújtása után a MAB látogató bizottságot küldött a főiskolára, melynek tagjai a Kecskeméten folyó képzés valamennyi szakterületére vonatkozóan országos hírű felsőoktatási szakemberekből állt. Az akkreditációs feltételeknek való megfelelés nem jelentheti, hogy most 8 nyugodt év következhet számunkra. Tovább kell gondolkodni azon, hogy az oktatás személyi feltételei, többek között megfelelő számú tudományos fokozattal rendelkező oktató rendelkezésünkre álljon, és első főállású munkatársa legyen az intézménynek. Különösen nehéz a műszaki szakmákban lehetőleg fiatal doktorokat Kecskemétre hozni. Feltétlenül törekednünk kell arra, hogy saját munkatársaink, azok közül is lehetőleg a fiatalok, szervezett vagy egyéni felkészüléssel tudományos fokozatot szerezzenek. Hasonlóan fontos odafigyelnünk az oktatás tárgyi – gépműszer-laboratóriumi – feltételeinek megfelelő színvonalon való tartására. A korszerű berendezések általában gyorsan elavulnak, ezért nem elsősorban a beszerzésükkel van gondunk, hanem a folyamatos korszerűsítéssel. Különösen érvényes ez a számítógépes infrastruktúrára, ahol néhány év után a számítógépes berendezések elavultnak számítanak. Mindezeket figyelembe kell tehát venni az előttünk álló 8 év során, hiszen nemcsak az elkövetkező eredményes akkreditáció miatt van szükség a megfelelő színvonal megtartására, vagy még inkább emelésére, hanem a középiskolás diákok főiskolánkra vonzásában is nagy szerepe van annak, hogy milyen színvonalú oktatásra számíthatnak.
Hogyan értékeli az utánpótlás helyzetét?
A felsőoktatásban dolgozó oktatókkal, kutatókkal és tanárokkal szemben igen magas szintű elvárások vannak. Az alapos szakmai ismeret, az önképzés mellett fontos lehetőleg nem csak egy idegen nyelv előadói szintű ismerete, valamint az informatikai eszközök és módszerek alkalmazása. Ezek nélkül az ismeretek nélkül a felsőoktatásban oktatni már szinte elengedhetetlen. Az oktatói utánpótlás helyzetét nehezíti, hogy a felsorolt elvárások ellenére az anyagi megbecsülésük meglehetősen alacsony szintű, ezért a felsőoktatásban dolgozni nem vonzó az egyre jobb lehetőségeket találó friss diplomások számára. A hallgatók utánpótlása sem könnyű, hiszen egyre csökken annak a korosztálynak a száma, akik a felsőoktatásba beléphetnek, emellett egyre több új szak, szakirány jelenik meg. A műszaki és természettudományokat pedig évről évre kevesebben választják, minden bizonnyal a természettudományos tantárgyak – matematika, fizika, biológia, kémia – nehezebb elsajátíthatósága miatt. Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy egyre több fiatal kerül be a felsőoktatásba, akik nem elsősorban a tudásért, csak a diplomáért jönnek. Mindezek ellenére munkatársaimmal együtt vallom, hogy csak megfelelő szintű tudást ismerhetünk el olyan érdemjeggyel, ami a tanulmányok folytatását, majd befejezését jelentheti hallgatóink számára. Szeretném, ha a Kecskeméti Főiskola végzett hallgatói minden szempontból az átlagosnál magasabb szintű tudásról és szakmai elhivatottságról tennének tanúbizonyságot, hiszen ez intézményünk vonzerejét fokozhatja.
Milyennek látja a Kecskeméti Főiskola jövőjét?
Véleményem szerint a Kecskeméti Főiskola nemcsak a jelenlegi munkatársak szempontjából fontos, hanem Kecskemét város sem nélkülözheti a felsőoktatást. Elsődleges célunk tehát, hogy Kecskeméten felsőfokú képzés legyen, emellett úgy érezzük, hogy önálló főiskolaként is képesek vagyunk működni. Nem zárjuk ki azonban a dél-alföldi régió valamennyi felsőoktatási intézményével való együttműködést sem, sőt a régiónkon kívüli Szolnoki Főiskolával is igen jó kapcsolatot alakítottunk ki. Természetesen gondolkodunk új szakok indításán is, valamint az egyetemi szintű (mesterképzés) feltételeinek kialakításán is, de már a fentiekből is kiderül, hogy az ezekkel kapcsolatos MAB elvárásoknak igen nehéz eleget tenni. Nem törekszünk arra, hogy a kapacitásunkat, az infrastruktúránkat növeljük. Úgy véljük, hogy a meglévő épületeinkben, laboratóriumainkban, tantermeinkben egyre korszerűbb és a fiatalok számára vonzóbb feltételeket biztosítsunk felsőfokú tanulmányaikhoz. Azt is tapasztaljuk, hogy Kecskemét környéke és a dél-alföldi régió is igényli a felsőfokú szakembereket, különös tekintettel arra, hogy Kecskemét környékének új szerkezetű ipara elvárja a jó szakembereket. A dél-alföldi régió mezőgazdasága szintén igényli a kertészeti karok oktatási, szolgáltatási tevékenységét, amihez a feltételek is az országos átlagnál – úgy véljük – magasabbak. A Tanítóképző Főiskolai Karunk több országos rangsorban is igen előkelő helyezést ért el, ezért úgy véljük, hogy az ország pedagógus utánpótlásban számíthat a Kecskeméti Főiskolára.
