„Hajléktalanokért” Szakmai Műhely: kényes csomópontok az ellátásban
Képgaléria
A házigazda Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) munkatársai mellett ezúttal az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatósága, a Karol Wojtyla Barátság Központ, a Kecskeméti Kékkereszt Alapítvány, a Kecskeméti Jóléti Egyesület, a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, az Idősgondozó Szolgálat szakemberei fogadták el Kocsisné Farkas Mária szervező, MMSZ diszpécserszolgálat-vezető meghívását.
Elhangzott: február elején Kecskeméten is lezajlott az úgynevezett hajléktalan népszámlálás. E felmérésből egyértelműen kiderül a városban élő fedél nélküliek státusza. Részletekbe menően feltérképezték egyéni, családi, közösségi viszonyaikat, anyagi körülményeiket, társadalmi reintegrációjuk esélyeit, lehetőségeit. 850 kérdőív érkezett vissza, a feldolgozás folyamatban. (Az eredményről később számolunk be.)
A mindössze két és fél hétig tartó téli krízisidőszakról az MMSZ munkatársai megjegyezték: rendkívüli intézkedésre nem került sor, azonban néhány renitens személy idén is sok fejfájást okozott nekik, súlyosan terhelve az ellátórendszer erőforrásait. Szakmai alapvetés, hogy az élethez való jog mindennél fontosabb, de miként működhet ez a gyakorlatban, amikor egy kisebb gondozotti kör olyan cselekményeket követ el, hogy kénytelenek rendőrt hívni. Ha „túl szigorú” a rendszer, emberek fagyhatnak meg, ha viszont „mindent szabad”, ezzel egyesek visszaélnek. Milyen megoldás lehet célravezető? Fagyok idején „nincs mese”: valamilyen formában minden rászorulónak elhelyezést kell biztosítani a hajléktalanszállón, legfeljebb biztonsági őrök, rendőrök segítségét veszik igénybe. A téli krízisidőszak elmúltával azonban szigorúan betartatják a házirendet: az ittas állapotban megjelenő, antiszociális, agresszív viselkedést tanúsító rászorulóktól – a mindenkori jogszabályok és a házirend vonatkozó rendelkezéseinek betartásával – megtagadják az ellátást – hangoztatták a szakemberek.
Azt is elmondták, hogy lényegesen több pozitív példát lehetne említeni a hajléktalan társadalmat illetően, mint sokan gondolnák. Kecskeméti viszonylatban mindössze 5-6 ember jelent komoly gondot számukra, a többiek így vagy úgy kezelhetők, sőt egy részük kifejezetten jó útra tér. A kecskeméti ellátottak többsége dolgozik (közmunkásként, szociális szövetkezetekben, kisebb arányban magáncégeknél), illetve képzéseken vesznek részt. Szeretnek dolgozni, mert a munkavégzés rangot, megbecsülést ad nekik. Napközben szinte csak a betegek maradnak otthon és csupán néhányan „bandáznak” a belvárosban, nem tudva mit kezdeni magukkal.
Sajnos akadnak olyanok is, akik semmilyen segítséget nem hajlandók elfogadni. Róluk keveset lehet tudni: közterek félreeső részein, bokrok között, erdőben és még ki tudja hol élnek.
„Parkolópályán” vannak azok az 50 év körüli hajléktalanok – többségében nők –, akik pszichésen nem alkalmasak munkavégzésre, de rokkantsági járadékra sem jogosultak munkaviszony hiányában. Családjukkal, rokonságukkal rég nem tartanak kapcsolatot, így segítséget sem remélhetnek tőlük. Az ő előrelépésük szinte reménytelen – hangzott el a megbeszélésen.
A klasszikus drogok gyakorlatilag kimentek a divatból. Ezek jól ismertek, kezelésükre létezik szakszerű megoldás. Mostanság megállíthatatlanul terjednek az úgynevezett dizájnerdrogok, melyek használata rendkívüli veszélyeket rejteget. A tizen-huszonévesek minden eddiginél nagyobb kísértésnek vannak kitéve: szinte bárhol hozzá lehet jutni ilyen szerekhez, ráadásul megfizethető áron. Hatásuk azonnali és átütő erejű. Vegyi összetételüket, hatóanyagukat folyamatosan változtatják, hatásmechanizmusuk ezért nem ismerhető fel időben, így rendkívül nehéz megfelelő gyógymódot kialakítani velük szemben. Mire kidolgozzák a terápiát, máris új „cuccok” jelennek meg a piacon, és kezdődhet minden elölről. Ami már most is egyértelműen látható: az ilyen típusú drogokat fogyasztók személyisége súlyosan torzul, későbbi életük során komoly pszichés zavarokkal, nehéz élethelyzetekkel kell megküzdeniük – hívták fel a figyelmet a szenvedélybeteg-segítő szolgálat szakemberei.
Szöveg és képek: Tódor Norbert
