Lengyel-Magyar Barátság napját ünnepelte a Wojtyla Ház közössége
A magyar, lengyel himnusszal kezdődött az ünnepség, majd Olasz Csaba verssel emlékezett meg a barátságról és a magyar-lengyel kódról. A versek után Szabó Sándor tárogató művész előadását hallhatta a közönség. A megjelenteket Molnár Zoltán a Wojtyla Ház intézményvezetője köszöntötte, majd Farkas József a központ alapító-igazgatója beszélt arról, hogy egy kis faként érkezett ide a tölgyfa, amikor a lengyel-magyar kapcsolatok épültek ki Kecskeméten. Azóta is elkötelezett a két nép egymás iránt.
Hogy alakult a két nép kapcsolata az 1956-os eseményeket követően? Erről beszélt Hajagos Csaba muzeológus, történész. A diktatúrával és a szovjet rendszerrel szembeforduló két társadalom élénken reagált a másik országban lezajló eseményekre. Így az 1956. október 23-i tüntetés a lengyelek melletti rokonszenv kinyilvánítás jegyében szerveződött. A lengyelek is hasonlóképpen reagáltak a magyar eseményekre: vért adtak a magyar sérülteknek, gyógyszer és élelmiszer-szállítmányokat indítottak el Budapestre.
A Kefag Zrt. vezérigazgatója és a 150 éves Országos Erdészeti Egyesület kecskeméti csoportjának elnöke Sulyok Ferenc elmondta, jelképesen is örökbe fogadták a fát. A tölgyfa körül kialakított kertet nemcsak elkészítették, hanem tovább is gondozzák. A kert tematikája a lengyel-magyar kapcsolatokon alapszik. A kör egyik fele a magyar, a másik fele a lengyel zászló színeit szimbolizálja.
Az ünnepség végén Bimbó Brigitta a Kefag Zrt. Vackor Vár Erdei Iskolájának munkatársa adta elő Lukács László A fa című versét. Majd Dr. Jeney Gábor plébános atyával az ünneplő közösség egy imát mondott el. A koszorúk elhelyezését követően a Boldogasszony anyánk kezdetű ősi magyar himnusszal zárult az ünnepség.