Kecskeméti Református Gimnázium - Elballagtak a végzősök
 
		
	Az utolsó osztályfőnöki órát követően „virághegyekkel" látták el érettségi előtt álló gyermekeiket a szülők, rokonok, vendégek, majd végigjárta az osztályokat a ballagási menet.
	
	Az iskolaépületből átvonultak a templomba, ahol megkezdődött az ünnepélyes istentisztelet. Vincze Árpád református lelkész apostoli köszöntését követően Laczay András református lelkész hirdetett igét, Szenes Mártonné Durucz Anna, az iskola igazgatónője pedig elbúcsúzott a diákoktól. 
	
	Kedves Végzős diákjaink! Az elmúlt órában végigvonultatok a virágoktól illatozó gimnázium termein, folyosóin, nem kevés lépcsőjén. Karotokon a legbecsesebb csokrok. Elballagtatok...
A ballagási meghívótokra választott mottótokból kiderül, ti is tudjátok, hogy többről volt és többről van szó, mint 4 vagy 6 kellemesen eltöltött iskolai évről.
	„Emelkedj ki a tömegből legyél az egyetlen, felejthetetlen és megismételhetetlen" - idézik az a-sok. A Hősök tanácsához én még hozzáteszem, kérlek, onnan majd segítsetek másoknak is felemelkedni. Gyönyörű életcél. A megvalósítást sokan már gimnazistaként elkezdtétek. Az emelkedés olyan folyamat, amihez állandó energia befektetés szükséges, különben visszazuhan az ember. Kívánom, hogy legyen mindig elég szívetek, hitetek és erőtök az emelkedéshez.
	
	A b-sek Arany János sokszor idézett, költői célmeghatározását hozták:
	
	„Útjaink százfelé válnak / De szívünk egy célért dobog, / Nekivágunk egy küzdelmes mának, / És épít karunk egy szebb holnapot."
	
	Valóban, ti mindig sokszínűek voltatok. A küzdelmes ma hétfőn el is kezdődik. Bízom benne, hogy a szebb holnap építésének szándékát minden vizsgabizottság tetten éri alapos tudásotok felmutatásában.
	
	A c-sek Konsztantinosz Kavafisz gyönyörű versét idézik:
	
	„Ha majd elindulsz Ithaka felé, / válaszd hozzá a leghosszabb utat, / mely csupa kaland és felfedezés. / A Küklopszoktól és Laisztrügónoktól, / s a haragvó Poszeidontól ne félj."
	
	Én úgy vélem, közültek legtöbben már úton vannak, mert már rátaláltak személyes Ithakájukra. Folytassátok szellemi kalandozásotokat. Tarisznyátokba a költemény befejező sorait helyezem, hogy itthonról biztonságosan haza érhessetek: „a szerzett tudásból s tapasztalatból máris megtudhattad, mit jelent Ithaka."
	
	A d-sek közössége jól figyelt a világra, egymásra. Sokat adtatok mindnyájunknak versben, dalban, csapatszellemben, fejlődésben. Illik hozzátok a választott Radnóti-idézet:
	
	„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen,... / és mindig tudd, hogy mit kell tenni érte, / hogy más legyen."
	
	Kívánom, hogy ígéretes jövőtök felé minden nap szép jelenen át haladhassatok.
	
	Az e-sek a Holt költők társaságát vetítik újra. Itt, a református gimnáziumban nem tépettük ki veletek a tankönyvek lapjait Keating tanár úr forradalmi módszere szerint. De éppen úgy kívánom, mint filmbéli kollégám, hogy mindenki megtalálja életében a költészetet, az alkotást, a ritmust, saját tempójában. Mindig is, eddig is a saját tempótok szerint haladtatok, bárhogy sürgettünk titeket. Hát „peckesen, akár kergén, akárhogyan", érjetek célba sikerrel - mondta Szenes Mártonné Durucz Anna.
	
	Végezetül az elbocsátó imádságot Kuti József református lelkész, a Kecskeméti Református Kollégium Igazgatótanácsának elnöke mondta.

 
				 
			 
			 
			

 
				 
					 
					 
					 
					 
				 
					 
				 
	 
	