Szakácstanulók remekeltek a Wojtyla Házban
Képgaléria
Ács Imre tanár úr főzés közben elmondta, diákjainak igazán nem kell könyörögni, hogy jöjjenek vele a Wojtyla Házba. Első szóra igent mondanak, ami bizonyítja, a mai fiatalokkal is szót lehet érteni.
- Először körbevezetem őket az épületben, elmagyarázom nekik, miért van szükség erre a népkonyhára, és hogy ez egy társadalmi összefogásból megvalósuló program. Meglepődnek a gyerekek, amikor látják, közös akarattal, önzetlen segítőkészséggel mire lehet jutni. Utána megbeszéljük a feladatokat, majd munkához látunk - meséli a szaktanár.
- Akik itt jártak, egyöntetűen pozitív érzésekkel tértek haza - folytatja. - Egyrészt kiváló gyakorlási lehetőséget látnak benne, másrészt tetszik nekik az intézmény, mert úgy érzik, itt emberszámba veszik őket, megbecsülik munkájukat, és végül a közös ebéd is élményszámba megy, egyfajta csapatépítő tréningnek sem utolsó.
- Szerény missziómmal az a célom, hogy diákjaimat társadalmi felelősségvállalásra neveljem. Igyekszem megértetni velük - mindeddig sikerrel -, ha segítenek másokon, azzal ők is nyernek, mert lelkük vigadni fog, szívük megtelik örömmel. Ráadásul, amikor pár év múlva szakemberek lesznek, nyitottabban kezelik a szegénység ügyét. Mindemellett a vendéglátós szakma renoméját is emelheti ez a karitatív akció, mert úgy érzem, sokan feltételezik rólunk, vendéglátósokról, hogy bőven akad csibész közöttünk, holott döntő többségünk igaz szívvel, kellő alázattal, becsülettel végzi munkáját.
Az ételosztás fél 12-kor kezdődött, amikor a négy szakácstanuló mintegy százhúsz nehézsorsú, elesett ember ebédjét helyezte el személyesen a szegények böjtös asztalán.
Az esemény kiemelkedő színfoltja volt továbbá a közös versolvasás, melyet Molnár Zoltán intézményvezető a költészet napja alkalmából kezdeményezett még étkezés előtt. Ennek keretében József Attila Mama című költeményét mondták el fennhangon az asztaloknál ülők.
