Önkéntes fodrász a Wojtyla Házban
Hajvágás közben így vallott önmagáról: - Katona vagyok a közömbösség háborújában. Még évekkel ezelőtt a kezembe került Pál apostol 2. korinthusi levelének az a mondata, ami az adakozásról szól: Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mer Isten a vidám adakozókat szereti.
- Bevallom, nem szenteltem különösebb figyelmet ennek a mondatnak, de mégis eltettem. Aztán úgy alakult az életem, hogy döntenem kellett: újságírás vagy egy másik szakma. Utóbbit választottam, de közben nem adtam fel az újságírást sem. Hajnalban egy televízióban vezettem műsort, majd a fodrász iskolába, a gyakorlati helyre rohantam. Aztán túl sok lett a kettő együtt és megint döntés előtt álltam: teljes gőzzel belevetettem magam az eredeti szakmámba. Sokáig dühös voltam, hogy egy szerelem kedvéért csak úgy tettem, mintha újságíró lennék.
- Aztán ahogy teltek az évek, egyre többen tudták meg rólam, konyítok az ollóhoz is.
- Hajléktalanszállókban, melegedőkben, szociális szolgálatoknál végzem a karitatív hajvágást. A csúcs: négy óra alatt 32 frizura a miskolci Vöröskereszt szállóján.
- Most már egészen biztos: a kanyar az útban nem volt véletlen.
- Felismerhettem, hogy a kényszer nélkül végzett önkéntes munka valóban vidámságot hoz a léleknek. Úgy is mondhatnám, ettől billen helyre a lélek egyensúlya. Megszűnik a valamihez való görcsös ragaszkodás és dolgok maguktól fordulnak a javunkra.
Julius Athina üzeni: Segíts te is: adj reményt, hitet másoknak, hogy hitükből újból reményt nyerj.