Wojtyla Ház: ebéd egy „kecskeméti polgártól”
Képgaléria
Minap egy csendes, halk szavú úriember csengetett a Wojtyla Barátság Központ kapujában. Amikor érdeklődött a népkonyha ajtót nyitó önkéntese, miben lehetne segítségére, ő csak ennyit válaszolt: „Adományt hoztam, név nélkül, ezért engedjék meg, hogy ne mutatkozzam be. Egy kecskeméti polgár vagyok, maradjunk ennyiben”. A nemes lelkű adakozót Farkas P. József, a szociális intézmény alapító-igazgatója fogadta, s mikor arról faggatta, mi vezette ide, a „kecskeméti polgár” az újszövetségi Szentírást idézte: „A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.” (Zsidók 13,16). Az ismeretlen idegennek köszönhetően sült csirke- és sertéshúst fogyasztottak rizzsel, hagymás-paprikás körettel, süteménnyel a Wojtyla Ház szegényei, akik szám szerint ma is lehettek legalább százhúszan. (Fotók: Mátyus István)
